Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - Tamási Áron: Szüntelen király (mesejáték - 1958)
BENKE: Téged meghagylak, uram, mert emberség ködlik benned; s a kincseidet is, ha vannak. De mivel puliszkakirály vagy, amint látom, a királyságnak emelj kalapot. Vagyis menj el ahhoz a Kikiri barátodhoz, s ott éldegélj boldogan, a kedves családoddal együtt. KIRÁLY: Nem bánom, Benkefiam. Legalább visszaviszem Kikirineka dugókat, mind a hetet. TEREMBURA: S hát velem mi lesz? BENKE: Te elmész, Terembura, a szélhántó emberekhez, s ott a disznók pásztora leszel. De mindig felelned kell a disznóknak, amikor azok az esőben szaladnak hazafelé, s mondják: Ha előre tudtam vóna. Vóna, vóna, Köpönyeget hoztam vóna, Vóna, vóna. TEREMBURA: Mit feleljek nekik? BENKE: Hát, amit a malacok szoktak. KIRÁLY: „Én is”, azt szokták. BENKE: No, mind mondjátok, hadd feleljen Terembura! MIND: Ha előre tudtam vóna, Vóna, vóna, Köpönyeget hoztam vóna, Vóna, vóna. TEREMBURA: Én is, én is, én is! TEREMBURA: Meg fog történni, felség. (Elmegy). KIRÁLY: (nagyot sóhajt.) Jaj, istenem, s még valaki! HÁRMAN: Mi baj, felséges urunk? KIRÁLY: Hát bizony, csupa gond ez az én egész életem. Lám, itt van az én barátom, annak a mesés Gyógyiának a királya, aki most tőlem kér egy bolhapásztort, egy kántort és egy kufárt. Mit tudjak csinálni!? Fosszam meg magam s az országot három ilyen derék embertől?! Ha valamelyik közülük király is lesz abban a mesés Gyógyiában?! RÖPPENTYŰ: Ne bánkódjék, felséges urunk. Inkább mi elmegyünk oda. KIRÁLY: Csakugyan elmennétek? HÁRMAN: Szívesen! KIRÁLY: Köszönöm nektek, atyámfiai. Úgy megnyugodott a lelkem, mint Gyógyiában a disznópásztoré, amikor este hiány nélkül szaladnak hazafelé a disznói. Tudjátok, mit mondanak olyankor Gyógyiában a disznók? HÁRMAN: Nem tudjuk, felség. KIRÁLY: Hát azt mondják, hogy: Ha előre tudtam vóna, Vóna, vóna, Köpönyeget hoztam vóna, Vóna, vóna. S mit mondanak a malacok? HÁRMAN: Én is, én is, én is. 12
