Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - Tamási Áron: Szüntelen király (mesejáték - 1958)
KIRÁLY: Egy-egy gazdag uradalmat? SUPPANCS: Többet. KIRÁLY: Talán nem a királyi trónust? HÁRMAN: (kiáltva.) A trónust! A trónust! KIRÁLYNÉ: Jesszusom! KIRÁLY: Mi történt?! TEREMBURA: Ájulás környékezi a királynét. KIRÁLY: Vezesd őt a hálóházba, sáfár! Jöjjön urus hozzá, s maradjon mellette. TEREMBURA: Meg fog történni. (Elmennek.) KIRÁLY: No, most már magunkban vagyunk. Üljetek szépen le. SUPPANCS: Ülhetünk még eleget. KIRÁLY: Törvényben van, hogy a királyi trónusról csak bölcs elmével és békés lélekkel szabad beszélni. Üljetek hát le, s legyen az elmétek bölcs és a lelketek békességes. SZÓDARA: Hát akkor csakugyan üljünk le. (Helyezkednek, leülnek.) KIRÁLY: Úgy, no. S most aztán, ahogy emberekhez illendő, szépen megbeszéljük a dolgot. Megbeszéljük, s eligazítjuk. Ha lehet, olyanformán, hogy én letehessem a királyságot. Mert bizony ez nehéz szolgálat, ez a királyi szolgálat. Csak a munka, csak a munka! Hajnaltól estig. így aztán a világ öröméből mi marad az embernek? Egy citera! Amelyen elpengeti bánatát a szegény király. (Pengeti, s énekli.) Három krajcár a bérem, Mégis szidnak, ha kérem. Vesszen oda a bérem, Kutya legyek, ha kérem. (Mondja.) Hát ilyen a király élete! SUPPÁNCS: De a szél nem fújja, s az eső nem veri! SZÓDARA: S a világ végétől sem kell neki félni! RÖFFENTYŰ: Sem a veszteségtől! KIRÁLY: Mind igaz, amit szóltatok. Mert minden mesterség nehéz. Ha becsülettel csinálja valaki! SUPPANCS: No, ugy-e!? KIRÁLY: Csakhogy kérdem én, te Suppancs bolhapásztor: meg tudtad-e úgy őrizni a bolhákat, hogy tilosba ne szökdössék egy is? SUPPANCS: Hányszor mondjam, hogy nem?! KIRÁLY: Hát ha úgy volt, hogy a bolhákat nem tudtad megőrizni, akkor az ország népét meg tudnád, azt hiszed?! SUPPANCS: Igen, csakhogy a bolha mindig szökdösik, s bújik mindenfelé! KIRÁLY: S vajon az embernek nincs ezer és egy útja, mit gondolsz?! RÖFFENTYŰ: Van bizony! KIRÁLY: No, ugye, hogy a barátod, Röffentyű kufár is, azt mondja! SUPPANCS: Úgy van, ahogy van. Senki sem mondta, hogy hármunk közül én leszek a király. KIRÁLY: Hát a kufárból legyen talán, kinek a rezét arany gyanánt kéne tisztelnünk?' RÖFFENTYŰ: Ha úgy is lenne, az országnak hajtaná a jövedelmet! KIRÁLY: S a becsület?! SUPPANCS: Úgy van! A becsület az első! KIRÁLY: Jól mondja ez a Suppancs bolhapásztor, mert a becsület az aranynál is nagyobb kincs. Mivel a jövendő arra épül! De a jövendővel, úgy hiszem, nem sokat gondolna egy olyan király, aki holnapra, vagy holnaputánra végét várja a világnak. Ugy-e, Szódara kántor? 9
