Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 10. szám - SZEMLE - Monostori Imre: A költő „csendes” évtizede (Győri László: Tekintet)

szenvedő emberiségért való. Mert Utassy József olyan lírikus, aki — legszemélyesebb dolgairól szólva is — életbevágóan fontos ügyeket emel versbe. Az élet szerelmese ő, de kevés olyan költőnk van, aki hozzá hasonló intenzitással élné át az élet értékeinek veszélyeztetettségét. Ő igazán komolyan veszi „A mindenséggel mérd magad!” József Attila-i parancsát. Amikor Kovács Istvánnak azt írja, hogy „fordítsd le magyarra / a Tengert!”, ezt a teljesség-igényt fogalmazza meg. Ugyanakkor úgy érzi, „júdásidő” jött el, s „énekijesztő korban” kell élnie. Ezért írja az Immár tízest IS szívbe markoló sorait:

„Ezen a szélbe bugyolált bolygón,

e méregzöld, megkergült Földön,

mit keresel te köztünk mosolygón,

mondd, mit akarsz itt, szerelem, álom,

e mozgósítható világon!”

A szerelem a Pokolból jövet verseiben is az emberi teljesség nélkülözhetetlen része. (Áve, Éva! ciklus) Igaz, a két legszebb szerelmes verset (Ének virág helyett, A szerelem szélén) a Csillagok árvájából közli újra a költő. A frissebb költemények A szerelemtől végleg eloldva állapotáról adnak hírt. A Hungária Kávéház című ciklus kisebb igényű darabjainak ihletője az irodalmi élet. Ezekben a bökversekben az írói magatartásformák szatiri- zálása, a kegyetlen szarkazmus a jellemző. A rövid, csattanós gúnyverseket a támadókedv élteti, de ez nem a hirtelen harag, hanem a meggyőződés következménye. Gyermekkorának, sorsa alakulásának sok érdekes mozzanata bontakozik ki a Bükkszenterzsébet ciklusban. Az epikus részletek a szülőföld képét villantják föl, ugyanakkor a személyiség alakulását is nyomon követhetjük. Az ifjúsághoz való ragaszkodás, miként a szerelmi élmény, kapaszkodás az életbe. Az eltűnt ifjúság oly gyakori idézésének magyarázata ez. „Hol ifjúságod tűnt el,/fekszel hanyatt a fűben. / Hatalmas fellegárnyban, / heversz az elmúlásban.” Ugyanaz a Villonra emlékeztető panaszkodás ez, mint a Talán eltűnők hirtelen József Attilájánál. („Ifjúságom, e zöld vadont / szabadnak hittem és öröknek/ és most könnyezve hallgatom / a száraz ágak hogy zörögnek.”)

Az Utassy-vers hatásának egyik legfőbb záloga ebben a kötetben is a kép. Például: „Gyújtózsinór minden gyökér” — írja a Márciusra című versben. A gondolati gazdagság a költői formák korábban már jórészt kipróbált egyneműségével párosul. A forma fegyelme és természetessége mellett most is elkápráztatnak (különösen a Hungária Kávéházban) a már a Csillagok árvájában jelentős formai leleményként elkönyvelt szójátékok. Legtöbb versében a képek leírásokból nőnek ki, a jelenetek szimbolikus érvényű jelentést kapnak. A korábbi versekben még gyakran kísértő szólamosság itt eltűnik. A költő új kötetébe néhány régi versét is bevette, ezek kétségtelenül a Pokolból jövet legjobb versei közé is tartoznak

egyúttal. Az 1977-es Csillagok árvája az 1972-ig írt műveket tartalmazta. A harmadik kötet már- i már aszkétikusan sovány anyaga így — a régi versekkel kiegészítve — majdnem egy évtized termése. Ezek a tények persze filológiai adalékok csupán.

„A láng / piros madara lobog,/ énekel, / ugrál sorsa ellen.” — olvassuk a Paradicsomi tűzmadár- ban. Utassyt az első két kötet után olyan költőnek ismertük meg, mint aki szinte az utolsó Petőfi-típusú, tizenkilencedik századból itt maradt költő-forradalmár. Nem változott Utassy emberi arca, de változott a színhely: a harc a lélek tájaira tevődött át. (Szépirodalmi, 1981.)

OLASZ SÁNDOR

A KÖLTŐ „CSENDES" ÉVTIZEDE- GYŐRI LÁSZLÓ: TEKINTET Aligha lehetne Győri László mostani — második! — verseskönyvéről bármi érdemlegeset is mondani, ha nem próbálnánk meg földeríteni, vajon mi okozhatta az 1968-ban megjelent első kötete óta eltelt hosszú évek viszonylagos csendjét, pontosabban: a több, mint egy évtizednyi „kötetnélküliségét”. Azért e pontosítás, mert hiszen Győri László (évente néhány szép versével) folyamatosan jelen volt költészetünkben első kötete után is. Mégis: elég rejtélyes az őt körülvevő csend. Még ha az viszonylagos is . ..

Első kötete, az Ez a vers eladó 42 költeményt tartalmazott, s megjelenésekor zajosan ellentmondásos volt Győri fogadtatása: biztos jele annak, hogy bátor és komoly tehetség hívta fel magára a figyelmet. „Győri László olyan első kötettel jelentkezett, . . . amelyet csak dicsérő szavakkal szabad fogadni” — sarkította le élményeinek összefoglalását a feltétlen elismerők nevében is Demény Ottó. „Ez a vers eladó — könnyelmű cím, elsietett kötet. . . sűrítve példázza mai költészetünk egyik súlyos és elterjedt betegségét, a nagyzoló képdühöt” — hangzott az ellenvélemény (Vas Istvántól). Voltak azután kritikusok, akik — a legkényelmesebb megoldást választották: a „majd meglátjuk mi lesz” elkö- telezetlenségét: „Akármi neheztelőt mondtam is... róla, kötete olvastán úgy érzem: szeretni kell Győrit. És várni: hátha csakugyan költő lesz belőle.” (Faragó Vilmos)

Nos hát Győriből csakugyan költő lett, helyesebben: költő maradt, minthogy költő volt már első kötetében is, sőt, első verseiben is.

Különös kötet volt az Ez a vers eladó. Friss, tiszta, őszinte, — de telve idillel, valamiféle kedves hetykeséggel s nem kevesebb illúziókergetés- sel, naiv optimizmussal. Rendkívül gazdag képanyaga mellett a fő jellemzője az ösztönösség volt.

93