Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Umbulda II. (riportszatíra)
Bemegyek, szólok a felszolgálónak, hogy hárman vagyunk, de hatan szeretnénk lenni. Tehát három férfi van az asztalnál, és párban szeretnénk lenni. S közben úgy játszom az ujjaim alatt egy Adyval. Akkor azt mondja, hogy igen kérem, elmegy, és hoz három nőt. Leül a három nő, elveszem a kezem az Ady-ról, az az övé, azt jelenti. O elveszi az Ady-t, azért szerzett három nőt. Most itt még fontos az is, hogy tiszta legyen a nő, mert hogyha véletlenül valamit kap az ember tőle, azt a pincért megjegyzi az ember, és mondjuk nem hiányzik neki se, hogy kórházba kerüljön. — Tehát ő garanciát vállal az önök egészségéért? — így van. Három olyan nőt hoz, aki reggelig jó volt, és elfelejtettük. Nincs nyoma, nem kell bőrgyógyászhoz járni, ha netán kell, akkor mi nem vállalunk garanciát azért, hogy milyen sérülései lesznek. Összetörheti magát a lépcsőn is, amikor megy hazafelé. Elesik. Részeg volt. Szállodában dolgozik, ugye . .. — Egy pillanat. Még ne menjünk a bőrgyógyászhoz. Ahhoz előbb közelebbről meg kell ismerkedni a három hölggyel. De hol? — Miért ne legyen a harmadik ötszázas a főportásé? Mikor eljön a három óra, odamegy az ember, és hát ötszázért már letegezhetek akárkit is, és mondok neki, hogy te apóca idefigyelj, hatan vagyunk, hány ágyas szobátok van? — Hát kétágyas. Akkor két szoba kéne. Ötkor eltűnünk. És az Ady ott is marad. Kell ettől jobb bolt? — Nem kell ezt könyvelni se. Hacsak később a bőrgyógyásznál nem ... — Nem hát. Fölmegyünk, mondom neki, ha minden igaz, fél óra múlva jövünk. Én jövök elől, mert én adtam az Ady-t, engem jegyez meg, és jövünk a lányokkal. Két kulcsot ad, és akkor négy ágyon elférünk hatan. — A szobaasszony nem jelentheti egy nemkívánatos személynek, hogy azt a szobát mégis használták, holott a főkönyvben nincs nyoma? — Nem. Nem jelentheti, mert ha ilyesmi létezne, akkor nem vállalná el a főportás. De az Ady-ból egy csinos szobaasszony, már kap esetleg száz forintot is. — No most számoljunk. Kapott egy Ady-t az útonálló. Kapott egy Ady-t, aki az asztalt fölszabadította. Kapott egy Ady-t, aki a lányokat hozta. Kapott egy Adyt a portás, aki a két kétágyas szobát kiadta. Ebből százat a szobaasszony. Mit kaptak a lányok? — Vacsorát. Ettek-ittak, hát meg még amit utána. Reggel meg szépen elmennek. — Tehát őnekik készpénz nem jár? — Én még soha nem adtam nőnek készpénzt. Egyetlen egynek adtam. Annak nagyon sokat. Mindig a fizetésemet. A feleségemnek. ■— Jelentkezett nálam egy fiatalember, aki azt állította levelében, hogy harminckét különböző umbuldát tud. Fölkerestem, és tényleg tud. Magnóra is vettem a legjobb történeteit, és kiderült, hogy az illető olyan eredeti egyéniség, olyan egyéni a stílusa, hogy megkértem, álljon ide a Karinthy Színpad nyilvánossága elé, személyesen is mesélje el sokfelől szerzett tapasztalatait. Kérem, jöjjön ide és mutatkozzék be. Nem muszáj a valódi nevét mondania. — Jónapot kívánok. Nádasi László vagyok. — Mit mondana el jellemzésül magáról? Ne a foglalkozását. — Az a helyzet, sokfelé járkáltam, és mindig kinyitottam a szemem. Van egy nagyon rossz tulajdonságom: sose az érdekelt, amit látok,hanem mindig az, ami mögötte van. Ami nem látszik, ami el van takarva. Az én első történetem címe: fél disznó. Köztudott, hogy akika húst hurcolják, egyedül nem tudnak megfogni egy nagy ládát, ketten fogják, vagy a sofőr segít. Bemennek a vágóhídhoz, bent ül a sofőrfüikében a pilóta, meg a rakodó. Mikor jönnek kifelé a hússal, akkor a rakodó gyalog jön, vagy segít tolni a kocsit, 32
