Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - KRÓNIKA - Makkai László: Bethlen Gábor emlékezete
terveihez Németországból hazahívta. Egyedül a protestáns lelkészek utódait nemesítette meg, s kálvinistáknak szánta előbb az akkor még kálvinista lakosságú Nagyszombatban, majd a lutheránus Kassán, végül az unitárius Kolozsváron megalapítandó egyetemét is, amely azután Gyulafehérvárt mint főiskola valósult meg. Szigorúan óvakodott azonban az erőszakos térítés minden formájától. A fejedelmi tanácsban mindvégig többségben maradtak a nem kálvinista, főleg katolikus urak, s legbelsőbb bizalmasai, Mikó Ferenc főudvarmester és Pécsi Simon kancellár a törvényesen tiltott szombatos szektának voltak vezető emberei. Noha az 1618. évi kolozsvári országgyűlés, nyilván a kálvinista prédikátorok követelésére, kötelességévé tette a fejedelemnek, hogy a bevett (katolikus, kálvinista, lutheránus, unitárius) felekezeteken kívüli „szektákat” irtsa ki, Bethlen nem lépett fel a szombatosok ellen, a görögkeleti román egyházat pedig egyenesen támogatta. 1615-ben országgyűlési kihirdetéssel törvénnyé tétette a román papok szabad költözését és a paraszti terhek alól való felmentését. Ugyanez évben megkezdte s 1627-ben véglegesítette a négy román püspökség egyesítését a fővárosba, Gyulafehérvárra költöztetett, szerény falusi szerzetespapból egyházfejedelemmé lett metropolita alatt. A görögkeleti egyházi vagyon elidegenítését a földesúri joggal szemben is megtiltotta. Az ellenreformáció előrenyomulása által feszültté vált politikai helyzetben a katolicizmussal szemben tanúsított türelme okos, de példátlanul álló magatartás volt. Túlmenve azon is, amire az erdélyi türelmi rendszer kötelezte, 1615-ben visszatelepítette Kolozsmonostorra a jezsuitákat, akik ez időben a királyi Magyarországon birtokszerzési tilalom alatt állottak. A szüneteltetett erdélyi katolikus pöspökség élére vikáriust nevezett ki, s az 1610- ben teljesen eltörölt katolikus vallásgyakorlatot újra engedélyezte, mégpedig nemcsak a korábban kijelölt helyeken, hanem mindenütt. Ahol többségben voltak a katolikusok, a templomot nekik adatta, ahol kisebbségben, ott új templom építését tette lehetővé. Az már bibliás kálvinizmusából is következett, hogy Káldi katolikus bibliafordításának éppen ő volt egyik mecénása. Abszolutizmusa, merkantilizmusa, toleranciája tudatos volt, s ha valaki ezeket a törekvéseit így néven nevezte volna, őmaga sem tiltakozott volna. Másként áll a dolog azzal, amit a fentiekben demokratizmusnak mondottunk, mert ezt a kifejezést ugyan ismerték akkor is, de egészen más értelemben használták. A három lehetséges politika rendszert monarchiának, arisztokráciának és demokráciának nevezték, a legjobbnak pedig a három vegyítését tartották: a hatalom legyen egy kézben, de felelős tanácsosok ellenőrizzék és a széles néptömegek javára gyakoroltassák. Ma ezt népjóléti politikának neveznők, s Bethlen így értelmezve nem ellenkezett volna, ha „demokratizmust” tulajdonítanak neki. A Habsburg-abszolutizmus arisztokratizmusával ellentétben ugyanis Bethlen a társadalom középrétegeit támogatta, azokra alapozta politikáját. Mivel a királyi Magyarország arisztokráciája többségében katolizált, hadjárataihoz elsősorban a protestánsnak maradt köznemességet kellett megnyernie. Hadseregét viszont Erdély szerény anyagi lehetőségei között csak adómentesség fejében katonáskodó szabad parasztokból, székelyekből és hajdúkból toborozhatta, ezért ennek a rétegnek szabadságait védelmeznie, sőt számát növelnie kellett. A szabad paraszti katonaság tulajdonképpen mezővárosi autonómiát élvezett, s ezért míg a Habsburg-királyságban az örökös jobbágyság rendszere a mezővárosi kiváltságok állandó sorvasztása irányában hatott, az erdélyi fejedelemségben és a hozzácsatolt hét vármegyében az örökös jobbágyság mellett a mezővárosi szabadság nemcsak fennmaradt, hanem hatékony védelmet élvezett, sőt itt-ott újabb teret is nyert Bethlen alatt. Nemcsak további hajdútelepeket létesített, hanem a nem katonáskodó mezővárosok egész sorának is adott különböző jogi és gazdasági könnyítéseket. Nem arról van szó, mintha Bethlen az örökös jobbágyság rendszerét alapjaiban 78
