Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - KRÓNIKA - Makkai László: Bethlen Gábor emlékezete
KRÓNIKA MAKKAI LÁSZLÓ BETHLEN GÁBOR EMLÉKEZETE* „Ó vajha avagy ne született, avagy örökké élt volna” — így sóhajt fel emlékiratában ’ Bethlen Gábor halálát siratva, későbbi utódja, Kemény János. Amilyen nagyszerű reménységeket keltett életében, hogy a három részre szakadt Magyarország a harmincéves háború hullámain magyar uralkodó jogara alatt újra egyesülhet, olyan keserű csalódást hozott halála, amely a nagy történelmi lehetőséget kihasználni egyedül tudó kivételes tehetségű embert ragadta el. Őelőtte csak Hunyadi Mátyás idején találkozott össze annyira ígéretesen kedvező nemzetközi helyzet és azzal élni tudó magyar politikus, őutána csak nagysokára és úgyszólván csak egy pillanatra, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának legelején. Bethlen politikai koncepciója merészségben minden korábbit és későbbit meghaladott. Az alapot már Bocskai megvetette, egyrészt a Habsburg-önkény elleni osztrák— magyar—cseh—morva rendi konföderáció létrehozásával, másrészt a Habsburgokat török segítséggel sakkban tartó erdélyi magyar fejedelemség önállóságának biztosításával. Bethlen ebben az alapvetésben is tevékeny részt vett. Ő közvetítette Bocskai török kapcsolatait és tette így lehetővé a szabadságharc megindítását. Őbenne már akkor megérett a Habsburg-uralom török segítséggel való lerázásának terve: egyik ősellenséget a másikkal veretni, s annak védelme alá húzódni, amelyik nem avatkozik be közvetlenül az ország belső életébe. Bocskai halála után, mint Báthori Gábor legfőbb tanácsadója szervezte Erdély önvédelmét a kiráiyi Magyarországról kiinduló támadásokkal szemben. Miközben a méltatlanná vált Báthori helyébe lépve továbbra is ebben fáradozott, megérlelődött benne a felismerés, hogy védekezésből támadásba kell átmennie, Erdélyből kiindulva kell Magyarország politikai egységének helyreállítását megkísérelnie. Erre az alkalmat a harmincéves háború kitörése kínálta. A Habsburgoktól megszabadítandó Magyarország sorsát egyedül a török támogatására bízni egy másik elnyomattatás veszélyét rejtette volna magába. Ezért kívánta Bethlen a Habsburg-ellenes osztrák—magyar—cseh—morva rendi konföderáció és Erdély szövetségére alapozni terveit. Mikor ez az elgondolás a csehek fehérhegyi veresége után meghiúsult, összeurópai méretekben próbált Habsburg-ellenes koalíciót létrehozni, s ebben elsősorban a polgárosulásban élenjáró, ez időben felemelkedőkét új hatalomra, Hollandiára és Angliára akart támaszkodni. A nagy terv valóraváltásához azonban hiányzott a méltó szövetséges. Gusztáv Adolf és Richelieu csak Bethlen halála után álltak a Habsburg-ellenes tábor élére. De hiányzott — s ez fájt Bethlennek leginkább — a megértés a királyi Magyarország uralkodóosztályából is, amely a Habsburgok által kegyetlenül eltaposott csehek sorsától rettegve, nem merte kockáztatni Bethlen oldalán a végsőkig menő küzdelmet. Megelégedett azzal, hogy az erdélyi beavatkozás egyidőre megmentette a rendi önkormányzatot és a protestáns vallás- szabadságot. Kortársai ezt látták Bethlen legnagyobb érdemének s ezért dicsőítették emlékezetét. Az önálló magyar államiság fennmaradásának biztosítása valóban emlékezetre * Ezen a címen jelenik meg Makkai László szerkesztésében, az Európa Könyvkiadó Pro Memoria, illetve a Magyar Helikon Bibliotheca Historica c. sorozatában Bethlen Gábor születésének 400. évfordulójára az a forrásgyűjtemény, amelynek bevezetőjét és egy részletét ezúton közreadjuk. (A szerk.) 74
