Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - SZEMLE - Katona Imre: Ág Tibor - Sima Ferenc: Vétessék ki szóló szívem… (Szlovákiai magyar népballadák)
egy minőségileg új aspektus a folyóirat publikációiban. A tulajdonviszonyok meghatározó szerepének középpontba helyezéséről és konkrét elemzéséről van szó; ez a determinista megközelítésmód — marxista — alapjaiban különbözteti meg e munkákat a Gusti-féle parallelizmuson alapuló falurajzoktól. Önismeret-faluismeret: Erdélyi Fiatalok — ez a címe annak a fejezetnek, melyben az 1930—1940 között fennállt magyar főiskolás csoportosulás tevékenységét ismerteti-elemzi Balázs Sándor, részint a folyóiratban megjelent publikációk, részint pedig a fiatalok szervezőmunkája, akciói s a lap további kiadványai alapján. Összefoglaló értékelésként a következőket írja. „Általában a szociológia és a nemzetiségi szociográfia s ezen belül a Gusti-féle nemzetismeret és szociográfiai magyarságvizsgálat kapcsolata szempontjából az Erdélyi Fiatalok szervezkedése különleges helyet foglal el; ez volt az a folyóirat, amelynek tevékenységében a Gusti-hatás a legközvetlenebbül érvényesült, s amely a szerkesztésben, a mozgósító munkában (a falusegítésben), az akciók megszervezésében (a faluszemináriumokon), a Falufüzetek sorozat-kiadványban egyaránt elsősorban a szociológiai fogantatásé megismerést szolgálta ... Az Erdélyi Fiatalok egész munkássága tulajdonképpen egyetlen tengely körül forgott: az önismeret náluk lényegében faluismeret volt, s ha a magunkat föltáró szociológiaiszociográfiai ténykedésük több területet ölelt föl, ezek valójában egyazon téma — a parasztságismeret — változatai voltak.” Balázs Sándor rámutat a szóbanforgó főiskolásértelmiségi csoportosulás hangoztatott „eszmei függetlenségének”, a szándékolt világnézet felettiségnek az osztálytársadalom adott viszonyai közötti ellentmondásaira, de nem ért egyet Gaál Gábor elutasító kritikájával sem, aki nemcsak eszmei-idológiai oldalról gyakorolt bírálatot (kissé elhamarkodottan: az első lapszám alapján) a folyóirat felett, hanem a romantikus-lirai kifejezésmód létjogosultságát általában véve is kétségbe vonta. A folyóirat programadó írásait szerzőnk úgy értékeli, hogy ezek „végső fokon a Duna- medencében élő népek sors közösségén belüli önvizsgálatot kérték számon”. „A mozgalom egyik éltető eleme — folytatja — a romániai magyarsághoz hasonló körülmények között munkálkodó csehszlovákiai ifjúsági szervezkedésekkel tartott kapcsolat volt. (. . .) Az Erdélyi Fiatalok kiépítette kapcsolatait a magyarországi hasonló ifjúsági szervezkedéssel — a ’Bartha Miklós’ Társasággal — is. Balázs Sándor könyvének utolsó fejezete A szociográfiai önismerettől a nemzetiségi szociológia felé címet viseli. Röviden áttekintve benne a szocialista Romániában végzett társadalomtudományi kutatásokat, a szerző megállapítja, hogy „az önmegismerő Gusti-elképzelés napjainkban realizálódik az iskolaalapító álmait megközelítő szinten”. Tekintve az utóbbi időben valóban gyarapodó romániai magyar társadalomrajzokat — s nem csak az írottakat, hanem a tv- képernyőn megjelenteket is — a szerző megállapítása semmiképp sem lehet alaptalan. Ám egy fontos aspektus — mely bizonyára az ő figyelmét sem kerülte el — mégis ide kívánkozik, legalábbis kiegészítésül. Illyés Gyula beszélt róla, pontosan a FORRÁS 77/4-es számában. „A közép-európai szociográfia — mondta — amit éppen Gustiék próbáltak megvalósítani és amit Bartókék lelkesítő példával megcsináltak a népművészetben — ez még hátra van. Ez volna a következő fontos feladat. Nemcsak arra volna jó, hogy összehangoljuk a közös érdekű munkát, de végre őszintén beszélhetnénk a válaszra váró kérdésekről is.” (Politikai Kiadó, Bukarest, 1979.) TÖRÖK L. GÁBOR ÁG TIBOR—SIMA FERENC: VÉTESSÉK KI SZÓLÓ SZiVEM... Szlovákiai magyar népballadák Hősepika híján a magyar népköltészet műfajai közül magától értetődően a népballada áll a közérdeklődés és a kutatás homlokterében. Hamarosan elmondhatjuk, hogy a magyar népterület minden nagyobb egységéről lesz szakszerű, hiteles balladagyűjteményünk. Csak az utóbbi években is jó néhány fehér vagy inkább csak szürke folt tűnt el a térképről: Bura László Szatmári népballadák (Bukarest, 1978.), Újváry Zoltán: Gömöri népdalok és balladák (Miskolc, 1977.), Nagy Zoltán; Nógrádi balladák (Salgótarján, 1977.) és más kiadványok révén; az utóbbi kettő egyébként jól kiegészíti Ág Tibor—Sima Ferenc reprezentatív gyűjteményét. A szövegközlésekkel mindig is párhuzamosan haladt a népballadák tudományos feldolgozása, úgyhogy jó évszázada, Gerguss Ágosttól Var- gyas Lajosig, a magyar balladakutatás a nemzetközi folklorisztika élvonalában haladt. Vargyas Lajos átfogó összegezése (A magyar népballada és Európa, I—II. Bp. 1976.) óta is jelent meg idevonatkozó tanulmánygyűjtemény (Faragó József: Balladák földjén, Bukarest, 1977.), mely kisebb részben új eredményeket, ill. dolgozatokat is tartalmaz. Nemcsak a gyűjtőmunka, hanem a feldolgozás is folyik tehát tovább. A hazai, továbbá a romániai és a jugoszláviai magyar balladakutatás — némi időeltolódással — nagyjából párhuzamosan haladt, a csehszlovákiai azonban jókora késéssel indult és csak most van felzárkózóban. Némileg jellemző, hogy Csehszlovákia minden magyarlakta tájára kiterjedő és az összes népköltési műfajt is felölelő reprezentatív válogatás egy magyarországi szerző műve: 66
