Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - MŰHELY - Csató Károly: Publicisztikától a forradalomig (Buday Dezső életútja 1906-1919 között)
„Európa közepén. Két hatalmas nép között. Mi turániak. Mi frissek. Nyugatot megértők. Keletet meghaladók. Mi — beilleszkedett drágakő Európa szívébe.” Hangja a háborús kudarcok után 1916-tól komorult el. Van-e magyar lélek? c. költeményében a 48-as szabadságharcról szólva írta: „Európa népe csak ámulva nézte,” de „Ma megint friss a vér. Megint friss koszorú,/dúlja bár a... .rettentő háború / élünk! __ vagyunk ... ittmaradunk.” A Nyugatban Hungaricus álnéven közölt Orgonaszó című versének mondandója pedig már az volt: „ ... szakadjon meg a szívem a világbéke himnuszára.” Kiábrándultsága fokozódott, amelyre jó példa az íme az ember című versének két legjellemzőbb versszaka: „Nem tudja még a lét titkát, de ismeri a géppuskát, tudja már, hogy akit lelő abból többet nem lesz élő, pfuj, milyen az ember. Mégis tud egy bölcsességet, hogy vessen a bajnak véget, hogyha ráunt a világra fölköti magát egy fára, ojjé, az ember...” Katona József Bánk bán című drámájából a Tiborc panaszára rímel Bús János éneke a harctérről: „Süstörgő rapnellal rám híjába jöttök, föltett süvegem, dacos pirulásom, öreg fejemet otthon nagyobb dógok szegték: mégis a jedző úrnak lett meg a jussa.” — A költemény következő versszakában a férfimunkára kényszerített asszonyról szólt, majd a maga szomorú jövőjéről: „Osztán ha végzünk? énleszek a nyócadik mankós az Neszük mán politikáznak a fődrül... alszögön, — Ha meg is maradnék rejomás lábommal, nagy urak, hát lösz-e fizetség?...” Az Erdélyi köszöntő egy székely kitelepült monológja: „Visszamegyünk majd egyszer nagy diadallal, úgy lészen!... Ámen!... De most magyar himnusszal, zengő erdélyi dallal, még csitt... Fáj... szent ölelésben egy lesz magyar a magyarral, Instálom, addig hát eljöttünk vala.” Az Új hiszekegy című versét feltehetően a breszt—litovszki béketárgyalások időszakában írta, amelynek első sora: „Hiszek az utolsó ágyúlövésben.” Az imádság rigmusát követő vers lényege, hogy hisz a csókban, a borban, a kenyérben, a gyors vasunkban, az utcai forgatagban, az anyákban, a csecsemőkben, a hazában, a repülő emberien, a tudományban, az eljövendő messiásokban — „hiszek egy Istenben” — fejezte be. Buday verseinek — kettő kivétellel nyomtatásban nem jelentek meg — nem irodalomtörténeti szempontból van jelentőségük, hisz nem álltak a kor általános eszté- ;ikai vonalán sem tartalmi, sem formai szempontból; hanem azért, mert a háború alatt ;ükrözik politikai nézeteit, ami tudományos munkáiból ilyen egyértelműen nem de- •ül ki. Tartalmuk és eszmei mondanivalójuk rendkívül ellentmondásos személyiség képét úllantják fel, aki nemzeti gőggej átfűtött nacionalista, majd keresztény erkölcsi és esz- nei alapokon a világbéke híve.Átéli a háború okozta szociális elégtelenségeket, s emi- itt egy lehetséges politikai számonkérés jogosságát is érzékelteti („nagy urak, hát 81
