Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 10. szám - DOKUMENTUM - Ódor László: Az erdélyi költők első antológiája

megszállás után nem maradván hivatalban, egyszerre küldözgettem régebbi és újabb verseimet különösen az Osvát Kálmán szerkesztette „Zord idő”-nek ,a nagyváradi „Tavaszinak, a kolozsvári „Pásztortú'z”-nek, „Napkeletinek, stb. hol azokat szívesen is fogadták. Később sok versemet közölte a budapesti „Magyarság” s több más napilap és folyóirat is. Szerkesztem Odorheiu-Székelyudvarhelyen a „Székely Közélet”cz. gazdasági és társadalmi hetilapot. Köteteim: „Erdély hegyei közt” (A Minerva RT kiadása, Kolozsvár 1921.) és „Éjszaki szél” (Odorheiu-Székelyudvarhely, saját kiadás 1922).

A Hűvösvölgyben betegeskedő Reményik Sándor, aki levelében mentegeti magát a ceruzás írásért („nagy könnyebbség ez nekem”), a lap élére a nevét írja és lágyan hurkolódó betűivel — a kiadásra gondolva — egyes szám harmadik személyben számol be önmagáról. Önéletrajza végén nem tud elfojtani egy ugyan őszintén átélt, de őrá oly jellemző — s az olvasóban olykor a dilettantizmus gyanúját ébresztő — patetikus mondatot.

„Reményik Sándor. Született Kolozsvárt, 1890. augusztus 30. Minden iskoláját Kolozsvárt végezte. Előbb az evangélikus népiskolában aztán a ref. Kollégiumban, végül a kolozsvári egyetem jogi karán. Verselni csak 1916-ban kezdett. Első versei Budapesten az Új Időkben meg a Hétben jelentek meg, 1916 nyarán és őszén. Első verseskönyve Fagyöngyök czímen jelent meg 1918 tavaszán. Második kötete Csak így czímen 1920-ban, harmadik: Vadvizek zúgása czímen 1921-ben, mind Kolozsvárt. Negyedik kötetét 1924-ben a Studium könyvkiadó adta ki Budapesten A Műhelyből czímen. Jogi pályára nem lépett. Néhány éven át a Pásztortűz irodalmi szemle szerkesztője volt Kolozsvárt, hol most is él, kizárólag az irodalomnak. Az elszakítás óta irodalmi munkásságát elsősorban Erdély magyarságának, erdélyi lapoknak és folyóiratoknak szenteli.”

Finta Gerő (kézírásos) önéletrajzában megfog a természetes hang, s a költőapologe- tika:

„Születtem 1889. december 31-én Tordatúr községben, Torda-Aranyos vm„ kisbir- tokos-földmíves szülőktől. Az elemi iskolát hét (7) éves koromtól kezdve a falumbeli áll. isk. ban jártam (5 osztályt), ahonnan apám nagyobbralátó kedve a tordai volt unitárius algimnáziumba — akkor áll. polg. iskolába vitt, ahol 3 osztályt végeztem.

Innen a nagyenyedi Bethlen-Kollégiumba kerültem s itt maradtam végig s itt érettségiztem 1910-ben. Középiskolás tanuló koromban nem voltam soha első tanuló, de jó közepes; elég sokat olvastam, ábrándos terveket szőttem s titkon írogattam. Szülőfalum környéke, Torda és Nagyenyed történelmi emlékekkel és természeti szépségekkel tele helyek, s diákéveim apró-cseprő bajai között e vidékek és ez emlékek jósága gyógyító orvosaim voltak. 1910—11-ben a budapesti egyetemen hallgattam jogot, de a második félévben a bölcsészeti karra iratkoztam be, tanári pályára készültem, 1911-től kezdve a kolozsvári egyetemen folytattam tanulmányimat, 1914 decemberében absol- váltam. Tanári oklevelet 1918 júniusában szereztem Kolozsváron. 1915 szept. 1.-től a mai napig a székelyudvarhelyi ref. kollégiumban tanárkodom. — 1912 nyarán künn jártam Berlinben, ugyanazon év szeptemberében megházasodtam. Ma 34 éves vagyok, már tizenkettedik éve nős, három gyermekes családapa. — Az idén jelenhetett meg csak sok anyagi gond között, első verseskönyvem: A fák. Jön-e több? Ki tudja? Nemes szándékkal indultam, ez mentse ideáig érkeztemet, adjon jogot a továbbhaladásra. Székelyudvarhely, 1924 június 8-án.”

Finta Zoltán a Tizenegyekkel (1923) érkező új, a romantikától, a romantikus nyelv- használattól berzenkedő, reálisabb szemléletű és szavú új nemzedék hangján ír önmagáról. S ő már a környező, változó világról is:

„Finta Zoltán életrajza. Finta Zoltán 1896. április 7-én született. Nagyajtán (Három61