Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - DOKUMENTUM - Szabó Lőrinc levelei Bernáth Aurélhoz (Közreadja: Laczkó András)
az írások a művészetről című Bernáth-kötet). A festő 1948—49-ben a Magyar Művészet szerkesztőjeként dolgozott, s ebben a minőségben fontos feladatának tekintette az új törekvések minél teljesebb bemutatását. Esetenként úgy, hogy közzétett dokumentumokat, rövidebb cikkeket, kiáltványokat. 1948 nyarán épp ezért kérte fel két cikk fordítására Szabó Lőrincet. Ezekről, illetve a fordítói munka nehézségeiről a levelekben sok szó esett. Kiderül ezekből, hogy nem csupán arról volt szó, egyes szavak tartalmi megfelelője-e a magyar kifejezés, hanem a művészeti szöveg gondolati értelmezése körül is akadtak nehézségek. Nem véletlen, hogy a költő ismételten visszatér egyes fordulatok magyarázatára, illetve a segítség igénybevételére. Az itt közzétett hét küldeményből három levelezőlap. A utóbbiak közül kettő kézzel írott. A többi írógéppel készült, s ezeken az aláírás őrzi a költő keze nyomát. A levelek irodalom- és művészettörténeti érdekességgel egyaránt bírnak. Legelőbb azért, mert dokumentálnak egy olyan kapcsolatrendszert, amelynek alkotások létrejöttét befolyásoló jelentősége volt. Bernáth Aurél írja naplójegyzeteiben, hogy amikor egy késznek ítélt képet a könyvespolc mellé akasztott, megváltozott a viszony- rendszere. A festő „irodalmibb” szemmel nézte azután: „a kép elkezdi sorsát, és függ, és függ a falon (...) a szomszédos könyvespolc .tündérien’ korrespondál a képpel. — Azonos szellem — ebből a távlatból nézve, a művészetek szelleme összeköti őket” (Egy festő feljegyzései. 76.). Az idáig vezető folyamatban fontos Szabó Lőrinc szerepe. Levelei ennek felméréséhez tartalmaznak lényeges adalékokat. LACZKÓ ANDRÁS 1. Kedves Aliszka és Aurél! Füredről küldöm át ezt a pár sort. Itt vagyok, Lóéival; de csak átutazóban. Tihanyba megyünk, onnan át a túlsó partra, egy somogyi falucskába. Szöcskeugrásokkal utazunk, itt-ott megállva egy-egy napra. Szeretném magukat is útba ejteni (hiszen hívtak is, nem?) és Fonyódra kerülni át. Nem egészen biztos, hogy arrafelé kanyarodhatunk, mégis jelezni szeretném, hogy szombaton vagy vasárnap esetleg ott leszünk. Ne szerezzenek szállást, de ha fáradság nélkül előre tájékozódhatnak, feltételesen, az jó volna. Kár, hogy nincs telefon, akkor minden könnyebben menne. Nagyon kevés az időnk. Otthon semmi különös. A viszontlátásig sok-sok üdvözlet és kézcsók: Nálatok délben. Lőrinc Tihanyban Baránszky-Jóbéknál leszünk, illetve ők lesznek a központunk. (A levelezőlapon nincs dátum, de a postabélyegzőn kivehető 947. júl. 24.) A tábori postai lev- lapot Füreden adta fel.) 2. Kedves Aurél! Itt küldöm mintának a 12. kötetet. Mind ilyen. A metszetek száma összesen 1425, valamennyi megvan. 12 borozott fatok, minden tokban tartalomjegyzék és rövid mű-ismertetés. Múzeumoknak, gyűjtőknek nélkülözhetetlen. Természetesen ritkaság. Gazdája kötetenkint 60 koronáért (vagy forintért?) vette valaha; most is fájdalommal és csak készpénzért válik meg tőle. 6000 forintot kér érte, valamicskét bizonyára enged. A mű adatai: Handzeichnungen alter Meister aus der ALBERTINA und anderen Sammlungen. Herausgegeben von Joseph Schönbrunner, Galerie-Inspector, und dr. Joseph Meder, Wien. — Ferdinand Schenk, Verlag für Kunst und Kunstgewerbe. Az összes kötet bármikor megtekinthető itt nálam, illetve a szomszédomban. Telefonhívószámom: 16-36-14, Margalit-lakás. Nagyon örülnék, ha sikerülne a dolog. Mikor gondolom, hogy már kezedben a kötet, felhívlak, hogy első véleményedet halljam. Ölellek, Lőrinc (A lapon sem található dátum, csak egy feljegyzés kézzel: Klotild u. 4. 111. 3. Bernáth Aurél. A levelet a család emlékezete köti 1948-hoz.) 3. Kedves Aliszka, Budapest, 1948. május 26 mit mentegetőzik, mért kezdi azzal a levelet, hogy Marilitől tudja stb. Másképp nem is írt volna?! Nézze meg az ember! Látja, én rögtön felelek. 52
