Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - DOKUMENTUM - Szabó Lőrinc levelei Bernáth Aurélhoz (Közreadja: Laczkó András)
SZABÓ LŐRINC LEVELEI BERNÁTH AURÉLHOZ Szabó Lőrinc és Bernáth Aurél barátsága a harmincas évek elején kezdődött. Akkoriban ismerte fel a festő az írásbeli kifejezés jelentőségét és cikkeivel, rövidebb- hosszabb tanulmányaival irodalmi sikereket aratott. Szabó Lőrinc ezek után közeledett hozzá. A költő szenvedélyes levelező lévén, később — a felszabadulás után — mintegy ötven levelet írt a festőhöz. Az első megőrzött küldemény 1947-ből való. Ettől kezdődően a lírikus haláláig (1957) minden évben öt-hat levél érkezett Bernáthék Badacsonytomaj melletti címére. Eléggé ismert, hogy Szabó Lőrinc nyaranta szívesen és sokat időzött a Balatonnál. Törekedett arra, hogy minél több helyen megforduljon. Tihanyban Baránszky- Jób Lászlóéknál, vagy Illyés Gyula vendégeként Füreden Lipták Gáboréknál. A déli parton Kovács Józsefnél Bogláron, illetve a kissé távolabb fekvő Igaion dr. Baumgartner Sándoréknál. A Bernáthékhoz küldött levelek többsége épp ezért szól programegyeztetésekről, időpontok tisztázásáról. A költő kínosan ügyelt arra, hogy lehetőleg minden az előzetes megállapodások szerint történjen. Felszerelkezett mé- netrendekkel, és azok alapján tett időpontjavaslatokat. Feltűnhet, hogy a küldemények egy része nem a festőnek, hanem feleségének volt címezve. Bernáthné dr. Pártos Alice „összekötő” volt a két művész között. Belgyógyász főorvos lévén, a költő gyakorta konzultált vele betegségeiről. Tanácsokat, javallatokat, iránymutatást kapott, és ezek magyarázzák, hogy leveleiben oly részletességgel szólt gyógykezeléséről. Persze irodalmi eszmecserékről is szó lehetett, mert egy alkalommal (dátum megjelölése nélkül) az alábbi sorokat írta Bernáthnénak: „Aliszka! Azt kérem, hogyha elolvassa ezt a két régi írást, olvassa igen lassan és igen pontosan, olyankor, amikor nem zavarja látogató. Másképp nincs értelme . . .” (Utólag már kideríthetetlen, melyik két írásról volt szó.) A küldeményekben szó esett a Szabó család akkori élethelyzetéről. A gyermekek, Kisklára és Lóci jövőjéért való aggodalom, idegesség és anyagi nehézségek együtt jelentettek akkor terhet a költőnek. 1948 szeptemberében a felesége is ilyen dolgokról tájékoztatta Bernáthékat: „Olyan idegállapotban vagyok mostanában megint, hogy csak sírni szeretnék éjjel-nappal. Jó, hogy Lőrinc legalább egy kicsit kikerült ebből a rettentő atmoszférából” (1948. szept. 21.). Művekre és munkára csak rövid utalások vannak. Leginkább az abban az évben megjelent Örök barátaink fordításkötetről esett szó. A könyv az Egyetemi Nyomdában készült, s munkájukról csak dicsérettel emlékezik meg a költő. (Megjegyzem, hogy két leveléhez a nyomda cégjelzéses papírját használta.) Természetes, hogy a kötetből küldött ajánlott példányt Bernáthéknak. Bár már májusban említi ezt, a dedi- kációra csak az év őszén került sor (Nagyklára az előbb idézett levelében ígéri újra az elküldést). Végül is ezzel a beírással került a kötet a festőékhez: „Alisznak és Aurélnak szeretettel Lőrinc. 1948. okt. 22.” Külön érdekesség, hogy a lírikus ebben az évben egy művészettörténeti érdekességé' könyvet kínált fel Bernáth Aurélnak. A bécsi Albertina régi mestereinek és második gyűjtemények rajzait bemutató könyvsorozatról volt szó. Irodalmi szempontból is fontos, gyümölcsöző együttműködésük ekkoriban kezdődött (elvezetett ez a későbbiekben az Így éltünk Pannóniában korrekciós munkájához). A festő ebben az időben, mint monográfusa Genthon István megjegyezte, gondos tanulmányokban foglalkozott művészeti kérdésekkel (ennek eredménye volt 1947-ben 51