Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - MŰHELY - Csató Károly: Publicisztikától a forradalomig (Buday Dezső életútja 1906-1919 között)

Krisnátó herceget, A szenvedő Ember íróját a „fehér páholy” emberei próbára teszik, s miután kiállta a halál próbáját, mint a legmegfelelőbb és egyedül alkalmas személyt azzal bízzák meg, hogy az indiai vallást kapcsolja össze a nyugati keresztény vallással. Krisnátó azt kéri a pápától, hogy a tudomány által már megcáfolt keresztény dogmákat, mint amilyen a szentháromság és a szeplőtelen fogantatás tétele, vessék el,és akkor a keleti „fehér páholy” hívei, a teozófusok csatlakoznak a kereszténységhez: ezzel megvalósul a világvallás, az egyetemes emberi béke. A pápa abból kiindulva, hogy mindenki Isten báránya, az indiai vallás hívei is azok, visszautasítja Krisnátó ajánlatát. A herceg ezért Párizsba utazik, hogy ott megismerkedjen Berger professzor embervallásával, amely mint később kiderül, nem más, mint a szadizmus. Elkeseredésében, kiábrándultságában Krisnátó rádöbben, hogy önmaga számára kell megtalálni a harmóniát, a szereimet, a boldogságot. Hogy megtalálja szerelmét, Berger professzor azt ajánlja neki, repüljön Berlinbe Winter professzorhoz, aki megszerkesztette a szimpátia-széket, s ha abba beleül, meglátja szerelmét, aki a számára egyedül kiválasztott. Krisnátó, Angelovna Tatjánát látja meg a székben, aki Ogyesszában az orosz Női Liga elnöke. Szervezetének célja az emberi lélek és a fizika összhangjának megteremtése. Krisnátó csatlakozik a Ligához, s kidolgozza programjukat, amely „ ... mi igazi forradalmat csinálunk. Csakis keresztényi eszközökkel.” Indoka, hogy a világ fejlődését most a kereszténység viszi előre: „A németek a technikát, az oroszok a politikát.” De Krisnátó menyasszonya rejtélyesen meghal.

Mivel India és Kína között háború törne ki, Krisnátó szomorúságában a politikába veti magát, hogy ne pusztuljanak el feleslegesen emberek milliói. Tárgyal Ki-Tsu-val, a háború kínai szószólójával. Közben kiderül, hogy a miniszter lánya Yin, szerelmes Krisnátóba A szenvedő Ember című könyve miatt, és menyasszonyát, Tatjánát a miniszter ölette meg. Krisnátó megérteti Yin-nel, hogy ő nem szereti, s emiatt nem pusztulhatnak el emberek milliói a háborúban, s mivel a szeretetet és a szerelmet nem lehet erőszakkal elérni, Yin segít Krisnátónak Kínából megszökni, de repülősasát lelövik. Ő elveszti az eszméletét, s az égben találkozik szerelmével, Tatjánával. Amikor az eszméletlenségből magához tért, közölték vele, hogy Kína és India között mégsem tört ki a háború, mert meghalt közben a „nagy gonosz” Ki-Tsu. Krisnátó mindenből kiábrándultán fogadalmat tesz, hogy ezután már minden erejével csak egy kis láthatatlan porszem akar maradni, mert az ő erőfeszítésére többet már nincs szükség, béke van.

Buday regényében a főszereplő átéli a teljes emberré válás három fő kritériumát, a vallást (filozófiát), a szerelmet és a politikát. Három olyan problémakör, amelyek Budayt régebb óta foglalkoztatják. Válaszai közül kettő a keleti és a nyugati vallások szintetizálására való törekvés, valamint a párválasztás tudományos módszerekkel való elvégzése: akkor is, azóta is napirenden volt, (van), de akkor is, most is kívül esik (esett) egyrészt a társadalomtudomány komoly és égető, másrészt a megoldható problémáinak körén. Általános pacifizmusa szintén indokolt erkölcsi attitűd és nem reálpolitikai javaslat. Mint szépirodalmi alkotásról szintén kevés jó mondható el. Schöpflin Aladár a Nyugatban megjelent kritikájában így értékelte A szenvedő Embert: „ ... nem elég erős a lélegzete: olyan, mint az úszó, aki nagyon sebesen tud rövid távolságra úszni, de hamar elakad a szusza, s a messzebb célról lemarad. Egy rövid történetbe az egész világot s az egész emberi életet akarja belefogni, de csak töredékeket bír összeszedni, nem adja egy egésznek, egy organizmusnak a benyomását. (...) Krisnátó herceg, vagyis akit jelképezni akar, a jövő embere nincs belülről megragadva, minden, ami történik vele, csak külsőleges és esetleges. (...)... az egész mű csak elgondolás, konstrukció (...) nem lehet átélni.”

Buday Dezső próbálkozása, akár csak három évvel korábban a Kecskeméti Lapokban megjelent Negyven év múlva című tárcája (azonosságaik: a szuperciviiizáció ellenére az ember erkölcse, a férfi és a nő kapcsolata keresztényi és polgári) a mai értelembe vett

79