Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Halmos Ferenc: Nem aktuális (Dokumentum tíz részben)
PALI: Nem, nem áll arányban. Nem véletlenül hozták be ezt a szabad szombatot. No meg olyan is van, hogy az ember programot csinál magának, akkor jön egy ütemzárás, vagy hónap vége és be kell jönni. Ha kelletlenül is, de bejön az ember és ledolgozza a munkaidőt. Új beállítás, fénymérés, csapó, felvétel. A riportalany százhúsz kilós férfi. Huszonöt éve dolgozik a gyárban melegmunkán, edzőként. A szerző legközvetlenebb munkatársa volt. SZERZŐ: Tibi, véleményed szerint miért vállalják az emberek a pluszmunkát! TIBI: Elsősorban a pénz miatt. Másodszor a vállalat kényszerhelyzete miatt. Köztudomású a létszámhiány. Persze így általában nem tudom. Azt tudom, hogy én miért vállalom. Házat építettünk Dunakeszin. Nekem feltétlen első helyen áll a pénz. Fizetem az OTP-t, amellett be is kell rendézni a lakást, nem beszélve az öltözködésről, élelmezésről, mert nehéz testi munkánál enni is kell. A gyomromon nem spórolhatom meg. És mi nem kapunk senkitől borravalót, se hálapénzt, se semmit. Nekünk a plusz pénzért plusz kell dolgozni. SZERZŐ: Mennyi az az összeg, amit a fizetésed mellett túlórával meg tudsz keresni? TIBI: Ez ingadozó. Nekem kábé nyolcszáz, illetve ezer forint plusz jövedelmet jelent. SZERZŐ: Mire fordítódik ez az összeg a családi háztartásban? TIBI: Említettem, hogy nagy a rezsi. Van helye nem is egy. SZERZŐ: Arányban van ez a végzett munkával? TIBI: Hát különösképpen nem nézegettem így az arányokat, nem mértem fel, de úgy érzem, hogy sok. Nagy a hajsza. Talán nincs arányban, de ez valahogy hiányozna a keresetemből. SZERZŐ: Ha nem így lenne, akkor megtehetnéd, hogy ne vállalj túlórát? TIBI: Nem tehetném meg. Nem igen. Egyrészt mert nem vennék jó néven. Az órabéremelés nekem is kell. Néha még jutalom, célprémium is van. A feladatok nagyok, ezért sem tehetném meg. Sok a vidéki dolgozónk, ezek a fiúk a hétvégén hazautaznak és három műszakból nem lehet négyet csinálni, marad hét végére a munka. És az a jelenlevő pestire hárul. A kollektív szerződés is előír harminc túlórát. Persze ennél többet órázunk. Számítom azt, hogy hat pihenőnap van egy hónapban és a hétvégeken túlórázunk, akkor ebből legalább négy elmegy. Sokszor van így. SZERZŐ: Normálisnak mondható az így kialakult helyzet? TIBI: Normálisnak semmiképp sem nevezhető. SZERZŐ: Ezek után mire marad még időd? TIBI: Hát nem sokra. A feleségemnek segítek a takarításban, az már eléggé kifáraszt, aztán leteszem magam. A beszélgetésbe itt kapcsolódott bele János. A szerző egyre idegesebb. Sok gyári vezető sürgölődik már körülöttük, meglehetősen morcos tekintettel. A tévések hábo- ríthatatlan nyugalommal, a hatalommal rendelkezők biztonságával és kiváltságtudatával végzik munkájukat. A tévés lélektan is megérne egy misét — gondolja magában a szerző, de ez szinte csak átvillan tudatán, mert János, a műhely új szakszervezeti bizalmija, aki egyébként immár huszadik esztendeje az egyik legegészségtelenebb munkahelyen dolgozik, beszélni kezd. JÁNOS: Tulajdonképpen úgy kellene ezzel a kérdéssel foglalkozni, hogy a pluszmun32
