Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - Lendvay Éva: Valami furcsa feladat, Születésnap, Távolodik sötétül (versek)
LENDVAY ÉVA VALAMI FURCSA FELADAT Valami furcsa feladat, Mit senki sem kér soha számon, Útvesztő, melynek beszakadt Útjait ezerszer bejárom, Ittfelejtetten, közönyös Arcok közt, tétován keresve Valamit, ami elveszett — Ki tudja, mi? Ifjúság, eszme, Vagy csak az út, amely olyan Serényen vitt a végtelenbe S aztán hirtelen megszakadt — S maradtam, hasztalan keresve A folytatást. S akkor miért Nem hagyom abba, mit jelent Ez a fulladozó sietség Hogy ha keresnek, itt legyek A helyemen? Furcsa feladat Maradni mozdulatlanul Ugyanazon csillag alatt Míg más liheg, törtet, vonul Kancsal, de más egek felé . . . Maradok bénán, görcsösen, Gyümölcstelen, de maradok Gyermekkor útvesztőiben, Kutatva egy feladatot Amelyről nem tud senki sem, Amelyet senki sem kér számon, Amely kő-súly a szívemen — mely nem halál, nem szerelem . . . (Brassó, 1980.) SZÜLETÉSNAP megünneplem: esővel megülöm: levegővel emlékezem: mosolygok sírhatnék: nincs kinek immár a túlsó partról intenék, ha lehetne elindulnék utánad előre, vissza: mindegy elindulnék utánad lábam gyökér a földben sem vissza, sem előre hozzád már nem visz út hát ünnepiek esővel és fénnyel, mozdulatlan, szélverte áprilisban, zokogva, mint a fák TÁVOLODIK SÖTÉTÜL távolodik sötétül hanyatlik már nem érez elfogy mint gyertya mállik elporlik semmivé lesz bealkonyul elomlik kihűlő homlokát kristálylaphoz szorítja ne lángoljon tovább csitítja érverését hervad oszlik lehull apadó forrás szála egyre csak vékonyul 24
