Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - MŰHELY - Csató Károly: Publicisztikától a forradalomig (Buday Dezső életútja 1906-1919 között)

„Budapest az irodalom, zene, divat és a szellemi élet terén Párizzsal lesz egyenrangú!” Summázta, hogy tanulni külföldön kell, de az alkotáshoz az ihlet csak a „magyar szívből jöjjön”. A magyar faji felsőbbrendűséget bizonygatta: „mi parasztunk hasonlít- hatatlanabbul diszkrétebb, előkelőbb a mulatozásban, mint Germániának szőke, hosszú szakállas gyermeke”. Ebből következett további fejtegetése arról, hogy a német publikum ízléstelen filmeken nevet, viszont a magyar közönség (egy francia filmes szerint) olyan igényes és kifinomult, mint a francia, s szerinte — a közhiedelemmel ellentétben — nem a francia, hanem a német ember az erkölcstelen.

„Mondd meg mit csinálsz üres óráidban s én megmondom ki vagy?” kérdéssel indított polemizáló részben elutasítja a „gentry-majmoló”, a kocsmázó-búsuló, a magát kártyázásban és zsúrokon kiélő egyén és társaság erkölcsét. A magyar embernek a francia és az angol társasélet erkölcsét ajánlotta követendő példaként. Az önismeretre buzdítást a nemzeti gőggel kapcsolta össze: „Ember, ismerd meg értékedet, etikai hivatottságodat. Lásd be, hogy különb vagy a világ minden németjénél . . .” A keresztényi magatartás és életeszmény individualizmusa így is megfogalmazódott tárcájában: „. . . két dolog mindég meglássák rajtad: a nagyrahivatottság, a szemed előtt lebegő eszmények okozta komolyság, s az élet el nem tékozolt energiáinak titokzatosan lobogó tüze” — majd a lányokhoz szólva: „Mind újabb és újabb tere nyílik a komoly munkának a te leányéleted számára is. A jótékonyság, a szegénység és a tüdővész elleni küzdelem, az ízlés irányítása és gyakorlása ...” (. . .) „Törekedjetek a nagy ideálok felé.” —fejezte be a Divat és erkölcs című tárcájának harmadik részét. A keresztényi jótékonykodás társadalmi érvényességének illúziójával nem számolt le Buday Dezső: hitt az erkölcs transzcendenciájában: nacionalista és europier.

A Kecskeméti Lapok 1913. március 7-i számában, tárcasorozata negyedik részében a férfi és női ideálok változásait elemezve azt a konklúziót vonta le: „Az etikai ideál meg van írva és örökké fönnáll: tisztaság és féltve őrzött belső tűz a jövendőbeli számára”. Erősen elítélte, hogy a férfi esetében erénynek tartják olcsó hódításait, a nőknél pedig bocsánatos bűn a hazugság. Magáról szólva: „. . . legyen szabad elmondanom, hogy az irodalomban az új divatnak és új morálnak (amely a férfit a nővel egy vonalba állítja, s amelyik egyezik a kereszténység kétezeréves erkölcsével) egyik szerény zászlóvivője voltam.” Cikkében — saját szavaival — a „komolyság, ízlés, a harmónia az előkelőség és erkölcsösség” divatját hirdette meg. Kecskemét biztató jövője, tetszetős angolos zártsága miatt volt az a meggyőződése, hogy az „erkölcs divatjára” van szükség. Buday összegezte tehát korábbi — tanulmányokban és könyvekben kifejtett — nézeteit, hogy az erkölcs alapja a kereszténység, hogy a nemzeti-nemzetiségi kérdés megoldásának kulcsa a magyar faji felsőbbrendűség, a házasságra lépés előtt pedig alapvető erkölcsi kötelesség a kölcsönös tisztaság.

A „Negyven év múlva” című fantasztikus párbeszéd 1913. április 27-én jelent meg a Kecskeméti Lapokban. Arról szól, hogy férj és feleség budai otthonukban 1954-ben arról beszélgetnek, hol töltik majd a hétvégét. Az asszony kívánsága, hogy Nápolyba utazzanak. A férj fellapozza az európai időjárás naptárát, amelyben megnézi, hogy szombatra milyen időt terveztek ott. Kiderül, hogy a tervben felhős, esős idő szerepel. Az asszony hízeleg a férjének, hogy a római meteorológiai központtól rendeljenek erre a napra terven kívüli napfényes időt, mert ő, mint szerető hitves ezt megérdemli, s ennyit igazán nem tagadhat meg tőle a férje. A férfi felhívja telefonon a római időjárási központot, hogy megérdeklődje, mennyibe kerül a napos idő. Közlik vele, hogy ötezer korona. Ezt a hatalmas összeget nem tudnák, vagy csak nagyon nehezen megfizetni. Az asszony érveinek lényege, hogy csak egyszer él az ember, tehát nem számít a pénz. Miután eldöntötték, hogy megrendelik a napos időt, a római meteorológiai központ azt jelentette, hogy az olasz víztartó rendszer elromlott, s

75