Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - SZEMLE - Márkus Béla: Csoóri Sándor: A tizedik este
sulás, a személyesség, a megértő odahajlás teremthet szuggesztív és maradandó műveket. Benedek Mária metaforikus című könyve Németh István kötetével rokon, bár szerényebb igényű vállalkozás. Ennek is van egyetlen, a környező valóságot tükröző „nézőpontja”, az író személye, de míg Németh István „száguldó riporterként” fél Európát bejárta könyvében, Benedek Mária — ugyancsak választott foglalkozása, élethivatása, az „egészségügyi technikus”, az ápolónő, az asszisztensnő alapállásából — csupán lakóhelyének, szülővárosának, Becsének az életét ábrázolja. Benedek Mária naponta végzi dolgát, sorra látogatja betegeit, bekopogtat a házakba, magyarokéba és nem magyarokéba, injekciót ad, gyógyszert oszt, elsősegélyben részesít, s amit lát és tapasztal, arról lírai hangulatú följegyzésekben számol be. Ebben az írói alapállásban van valami, ami távolról Martin du Gard regényét, a Vén Európá-t, vagy Nagy Lajos szép könyvét, a Kiskunhalom című szociográfiát juttatja eszünkbe: Benedek Mária is egyetlen mikrovilág, egy kisváros életét, ünnepeit és hétköznapjait, ke- resztül-kasul összefonódott emberi sorsait állítja elénk. Másfelől, az írói élménytartalom okán Benedek Mária írása Konrád György kiváló regényére, A látogató-ra emlékeztet. De — ismétlem — csak az élménytartalom rokonsága okán. Mert Benedek Mária könyve szerény vállalkozás, sokkalta szerényebb annál, hogysem az írónő „világá”-ról beszélhetnénk, mint teszi a könyv valóságos értékét messze megemelő utószavában Bognár Antal. Benedek Mária az egészségügyi terepbejárásáról mintegy ötven rövidebb-hosz- szabb följegyzést, miniatűrt készített. Könyve lírai hangulatú széljegyzetek gyűjteménye, ahol a leghosszabb írás sem haladja meg a három nyomtatott oldalt, a legrövidebb pedig hat sorból áll. A könyvben szociográfiai, publicisztikai és szép- irodalmi elemek keverednek egymással. Ami figyelmünkre igazán érdemessé teszi, az a könyv valóságfeltáró, tényközlő, informatív rétege. Szó van itt az alkoholizmus következményeiről, a vendégmunkás sorsról, a lakásviszonyokról s talán legtöbbször pedagógiai kérdésekről: a szülő és a gyerek viszonyáról. Házak, otthonok, családok vallják meg titkukat az egészségügyi asszisztensnő előtt, s egy-egy célzás, utalás sok mindent megsejtet az emberek életéből. Ahogy a látvány képei az írónő gyerekkorának emlékeit előhívják, éppenúgy tudatosítják a lírai napló megfigyelései az olvasóban saját életének ellentmondásait. Ahol a tragikum, a halál fekete árnyéka is megjelenik, ott igazán megrendítőek, magávairaga- dóak Benedek Mária följegyzései. Az a tény, hogy egy író napi munkáját, „civil” foglalkozását teszi a szociográfiai vizsgálódás nyersanyagává, Benedek Mária könyve a magyar szociográfiai irodalom — Nagy Lajos könyve mellett — egy másik klasszikus alkotását is eszünkbe juttatja: Németh László könyvét, A Medve-utcai polgári-t, melyben az író iskola- orvosi tapasztalatait dolgozta föl. Az analógia azonban itt is igen távoli: Németh László könyve csak ösztönző példa lehetett az írónő számára. De Benedek Mária könyve is azt bizonyítja, hogy kellő figyelemmel, érzékenységgel és tárgyszerű távolságtartással (önmagáról például végig egyes szám második személyben, önmegszólító formában beszél) saját munkájáról mindenki tud valami fontosat és figyelemre érdemeset mondani. • Baranyai Júlia boldog ember lehet. A baranyai Monyoródon született, egy életen át tanított, immár harmincöt éve a Drávaszögben, Vörösmarton él. Fél életét a drávaszögi magyarság életének tanulmányozására, a népélet tárgyi és szellemi értékeinek az összegyűjtésére szentelte. Megérte két nagy álma megvalósulását: egyrészt a szorgalmas munkájával, tanítványai segítségével létrehozott néprajzi gyűjteménye állandó múzeum formájában az elmúlt évben megnyílt a régi vörösmarti iskolában; másrészt kutató-gyűjtő buzgalmának írásos dokumentuma, a Drávaszög irodalmi és történelmi múltját elbeszélő és a néphagyomány emlékeit megörökítő kézirata — immár második, bővített kiadásban — nyomtatásban megjelent. Baranyai Júlia könyvéből megdöbbenve értesülhet az olvasó arról, hogy a Drávaszög a magyar múltnak hagyományokban milyen gazdag tája: a magyar reformációnak például egyik fontos tűzhelye volt. De ugyanilyen fölfedező kedvvel olvashatunk Baranyai Júlia könyvében a szabadságharc drávaszögi eseményeiről, vagy az ősi halászfalu, Kopácsi életéről, vagy a táj elfeledett és élő íróiról. Baranyai Júlia könyve — mivel a történelmi dokumentumot és a szájhagyomány által megőrzött emléket nem választja el egymástól elég minuciózus gonddal —sajnos nem ment a pontatlanságtól, a kisebb-nagyobb tévedésektől. Könyvét csak részben tekinthetjük forrásértékű kiadványnak; igazi értéke abban van, hogy a horvátországi, drávaszögi szórvány-magyarságot segíti saját múltjának megismerésében, tudatosításában, az önbecsülésben, létében és megmaradásában. Nekünk, magyarországi olvasóknak pedig üzenetet küld olyan nemzeti értékekről, amelyeknek ismerete — ha hagyjuk — lassan kikopik köznapi tudatunkból. TÜSKÉS TIBOR CSOÓRI SÁNDOR: A TIZEDIK ESTE Amikor Csoóri Sándor azt írja egyhelyütt az újságokról, hogy szárazon „zörögnek le” az asztal alá, előbb a kemény elutasítás váratlan találataként hat az állítmány, majd az ironikus kedv (kedvetlenség), a kötet más verseiben is fel-fel- bukkanó humor nagyszerű leleményeként, s csak később sejlik föl az Adyra való utalás. Az álságok91
