Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - MŰVÉSZET - Für Lajos: Mozdulatlan múlt

Penészlek mintha az elmúlt századforduló szintjén végképp megrekedt volna, s előbbre jutni a mai napig alig tudott. Akad tehát falu Magyarországon, ahol két, messze letűnt századforduló viszonyai találhatók — egy harmadik, a most következő küszöbén.

A lehangoló állapotokat persze a maga nyelvén rögzíti a film. A helyzet jobb megértéséhez, azt hiszem, az adottságok és a történelem távlatai felől közelíthetünk. A film megrázó képei valósággal ösztönöznek erre bennünket. „Penészlek — írta 1839-ben az első magyar statisztikus, Fényes Elek — orosz falu, Nagykárolytól nyugatra 3 órányira: 13 római, 1024 görög katolikus, 13 református, 44 zsidó lakos, görög katho- likus anyatemplommal. Nagy kiterjedésű határa csupa sivatag homok, melly főképpen rozsot, tengerit, dinnyét terem; rétje kevés; erdeje igen szép és vadakkal bővölködik”. Határán számos földesúr osztozik.

Minthogy a XVII—XVIII. században betelepült falunak több földesura (Rédey, Ber- náth, Irinyi, a pócsi basiliták etc.) is volt, a jobbágyfelszabadítás (1848) után jóval kevesebb föld jutott a parasztoknak, mint másutt. Ugyanakkor a népesség itt is szaporodott: 1100 főről száz év alatt 2500-ra emelkedett. Igen kevés és rossz, sovány földeken, „sivatag homokon” (értéke holdanként, mondja a film is, egy (!) aranykorona) kellett volna megélni a több mint kétszeresre növekedett népességnek. Saját földjeiket azonban a parasztok nem tudták gyarapítani, s az ipar sem tudta felszívni a népfelesleget. Maradt volna a harmadik út: a belterjesebb agrártermelés. A nyírségi homokon azonban a legutóbbi évtizedekig — néhány ..almás” és ..dohányos” folttól eltekintve — nagyobb részt csak rozsot és krumplit termeltek, tudtak termelnTa^arasztokTAlíer^ melési technika s a termelési szerkezet alig változott valamit, nem változott Penészleken sem a polgári korszak száz éve alatt.

Egyidejűleg más is sújtotta a falut. A trianoni békediktátum — számos más településtársával együtt — kiszakította addigi természetes környezetéből, piackapcsolataiból. Határszéli falu lett Penészlek is. „Itt már csak Románia van mellettünk” — mondja a mindentől távoleső, mindenből kieső falu helyzetét érzékeltetni akaró tanácselnök.

A falu természetföldrajzi és határszéli helyzete 1945-tel sem változott, a nincstelenek egyrésze azonban földhöz juthatott. Csakhogy: szinte azon nyomban megint másfajta történelmi szelek borzolták fel a hazai mezőket, s szóltak bele — az általánostól eltérő módon — Penészlek életébe. Megkezdődött a parasztság földtől való elválasztásának — már a tőkés rendben meginduló — utolsó nagy korszaka. Az elválasztás lefolyása tértől és időtől függően — írta Marx — módosulhat, változhat, de lényege ugyanaz marad. Ma már azt is tudjuk, hogy a folyamat mögött, a történelem mélyebb áramában — nálunk és Európában mindenütt — feltartóztathatatlan gazdasági-technikai erőegyüttes: az újkori civilizáció, a gépek és a tudomány forradalma dolgozott. Azt is mondhatnánk: az ipari forradalom két új osztályt (polgárságot és munkásságot) teremtett, s a belőle sarjadó agrárforradalom a történelem két régi osztályát (a nemességet és a parasztságot) semmisíti meg.

Penészleken azonban eddig a folyamat negatív oldala érvényesült inkább. A tsz-ek létrehozása, az átszervezés heves fordulata — társadalmilag és emberileg — igen megrázó volt ugyan, kárvallottjait az idő azóta mégis kárpótolta valahogy. Hiszen a kezdeti vargabetűk és a stagnálás után a nagyüzemek nagyarányú gépesítésével, kemizálással, bőhozamú növény- és állatfajták meghonosításával két-háromszorosára nőtt a hozamok egységnyi értéke. Párhuzamosan (noha nem arányosan) jelentős mértékben megnőtt a fogyó számú parasztság, pontosabban: most már mezőgazdasági munkásság jövedelme is. Ezzel szemben Penészleken minden maradt a régiben. Jobban mondva: a fejlődés fő sodrából kiesett településben a korábbi gondok fokozódtak, a meglevő bajok még jobban kiütköztek. Penészleken kisparaszti-kisüzemi termelés folyik ma is. A földtől való elválasztás folyamatának így csupán a hátrányos hatása érvényesülhetett.

87