Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - MŰHELY - „Értékeket óvó bűvöletben” (Görömbei András kérdéseire válaszol: Farkas Árpád)

— Végezetül hadd kérdezzem meg, milyen — megítélésed szerint — a mai romániai magyar költészet?

— A romániai magyar líra megítélésem szerint? Síp, sem dob, sem tárogató nem veri föl immáron meditációjából a mi költészetünket, mióta a közösségi gondok disputájában oly magátemésztben mélyre ereszkedett, s szép, csöndes szókkal valló és vallató. E költészet körül nem érdemes ácsorogni, fölösleges őt találgatni, mert arca van már néki, időben s térben pontosan megmutatkozó. Látványon s mutatványon csüggő közönségre nem vár, mert közössége van, s bensőséges viszonyban él vele, közérzetet ápoló, távlatot kereső, elmélyült dialógusban. Nem kórusok hangján s nem kórusokhoz szól: — szemébe néz annak, akivel beszél; ereje a töprengő, nagy vizeké, életkedve átüt, átszivárog. Bévülről-irányítottnak s lelkesítettnek tartja magát elkötelezettként, s nem lekötelezettként, hatalmat nem áhít, hanem gyakorol. A huszadik század végén tehát: szellemi értékeket óvó bűvöletben, alkotó, egyértelmű felelősséggel. Százados nemzeti költészetek egyetemessé ölelkezésének résztvevő tanúja, s a buzgó selejt vakítón fénylő hullócsillagaira szempilláit rácsukja. Él. Értéket épít s mértéket tart.

72