Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Oázis a futóhomokon
A kérdések nagyobb része ebben a könyvtárban is diákoktól származik, a kérdések száma azonban — a könyvtár felkészültségéhez képest mindenképpen — alacsony, ez viszont elsősorban az önálló kutatásra nem igen ingerlő oktatási módszerekről árulkodik. A viszonylag kevesek közül egy 12 éves általános iskolai fiú a kuruckor festészete iránt érdeklődik. Szakmunkástanulók azt kérdezik, hogy milyen szavak keletkeztek a felszabadulás után és hogy mi a nacionalizmus. Mezőgazdasági szakközépiskolás fiúk az iránt érdeklődnek, hogy Hamlet apját melyik növény mérgével ölték meg, és hogy melyik család látta vendégül Csokonait, amikor 1795-ben legációban járt Halason. (Díjat érdemel mindkét kérdés.) Gimnazisták kérdései középpontjában a liberalizmus, a Stonehenge, a francia enciklopédisták, a Szent Istváni-gondolat, az epikureizmus és a sztoicizmus. Telefonon kérdezték, hogy ki volt Szadat előtt az EAK elnöke, hogy mikor élt Kálvin János és mi volt a helvét irányzat lényege, hogy ki írta a Latinca-balladát. Sajnos elfelejtették felírni, ki kérdezte azt, hogy a „tudatlanság nem érv”. Nyugdíjas adminisztrátor nő érdeklődött afelől, hogy ki írta a Gyere kicsim, gyere! című, 50 évvel ezelőtti nagy sikerű regényt. Idős néni érdeklődött az iránt, hogy meddig él egy fecske. 75 éves tanyasi bácsi arról a korról szeretne minél többet tudni, „amikor még párbajoztak a nőkért, amikor még volt a nőknek értéke”. Egy 50 éves Tsz-tag asszony arra kíváncsi, hogy harangoznak-e más országok templomaiban is, egy nyugdíjas tanítónő pedig arra, hogy milyen elfogadható női név van -usz végződéssel, és ugyanő kíváncsi arra is, hogy mit jelent a „feszít” abban a kifejezésben, hogy „feszít”, mint két krumpli egy zsákban. Hatodik próba: Szavazatok és ellenszavazatok Hat különböző változatot (és ezek különböző kombinációit) hallotta annak a történetnek, amelynek hőse a könyvtár Állami-díjas igazgatója, aki eléri a nyugdíj korhatárt, bejelenti nyugdíjba vonulási szándékát. Meghallva, hogy utódjának energikus, ragyogó szervező, sziporkázó ötletekkel teli, ám nem túl állhatatos, a szakmának kevésbé látványos, de alapvető elemeit nem kellőképpen elsajátító egykori munkatársát (aki jelenleg egy üzemben népművelő) szemelték ki, a) meggondolja magát, b) munkatársai rábeszélik elhatározása megváltoztatására, c) a Megyei Könyvtár munkatársai és más szakmabeliek beszélik rá döntése visszavonására. A változatok másik csoportjában nem a könyvtár igazgatója a kezdeményező, hanem az egykori munkatárs, aki d) „elérkezettnek látja az időt, hogy átvegye a hatalmat”, e) a halasi közművelődés azon irányítói, akik az egykori munkatársban látnák egy cselekvőbb, kezdeményezőbb, „népműve- lőbb” könyvtár vezetőjét, akinek nyugdíjasként, de komoly fizetéssel a jelenlegi igazgató szaktanácsadója lehetne, nehogy „ellovagolja magát”, f) a halasi közművelődés azon irányítói, akik már régebben Ígéretet tettek az egykori munkatársnak, aki annak idején „sok színt vitt a könyvtár életébe”, aki egy időben Kiskunhalas közművelődési felügyelője is volt, hogy szolgálataiért, mihelyst erre alkalom nyílik, megkapja a könyvtárat. A Városi Könyvtár igazgatója végül is maradt a helyén, ám a kínos ügy sebet ejtett nemcsak rajta, hanem a helyére kiszemelten, az ügy kivitelezésével megbízottakon és Kiskunhalas becsületén is. Az eset Kiskunhalas típusú városokra érvényes modellnek tekinthető. Fontos volt mindezt elmondani, mert enélkül nagyon nehéz lenne helyükre tenni az irányítók, a népművelők és a könyvtárosok véleményét. * * Népművelő az egyik munkahelyen: A Városi Könyvtár alfája és ómegája Halas kultúrájának. Messze az országos átlag felett van több tekintetben, jogos a kiváló cím, jogos az 59
