Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - Simonyi Imre: Évszám-szonettek (versciklus)
És akkor megértettem: elég a pózból, elég a „Magányosság”-ból, elég abból — ami nem is igaz! Nekem is van legközelebbi hozzátartozóm. Több mint bárkinek. Ha olyan nagyon kíváncsi drága nővér: nekem hat legközelebbi hozzátartozóm van! Hat ember, igen, az a hat ember, aki belém oltotta az édes és pusztító mákonyt: irodalom. Magyar irodalom. Igen, volt hat ember — gondoltam. És még ezt is gondoltam: talán nem is hatan voltak, de heten. Hiszen volt még valami másfajta édes és pusztító is az életemben —a Lányok ... S ez így együttesen ugye: hét... Mondjuk — hét szonett... Tollat, papírt vettem elő s tíz napon át írtam hét szonettet. Miközben állandóan ezt gondoltam: hat legközelebbi hozzátartozó... meg a lányok ... így gondoltam. S még ezt is gondoltam: valótlant ugyan soha le nem írtam, de ez kevés, ebben a szobában: az Úristen, vagy a Pokol közelségében le kell végre írnom az igazat. És akkor tíz napon át folytonosan azt történtvelem, hogy hét szonettet írtam, hat legközelebbi hozzátartozómról, meg a lányokról. Az olvasó csupán négy nevet talál e szonettekben, pedig én hat legközelebbi hozzám- tartozóról beszélek. Ki hát a hiányzó kettő? Igaz, a nevük nem szerepel, de mégis jelen vannak. — Krúdy nélkül sápadtabb lenne valamelyik jelző, József Attila nélkül kevésbé cselekvő valamelyik ige. Krúdy nélkül harsányabb lenne valamelyik szín, József Attila nélkül bőbeszédűbb egyik-másik strófa. — Igen, ha ezt figyelembe vesszük, akkor — bár nevük nem, ám lényegük jelen van. Tehát mégis hatan vannak. Mégis van hat legközelebbi hozzátartozóm. — Meg a Lányok. Hogyan is mondta valaha a hat közül az egyik; az egyetlen, aki még életben van közülük; az, aki azt a levelet írta külországból, mert „megnyugvással” olvasta a Gyulai Kréta- rajzokat? így mondta: — „Mindent húzni és törölni kell, ami nem a Pontos Szó, ami többet mond, mint az igazság”. „Pontos szó?” „Igazság?” Igen: erre iparkodtam hét szonettben. Hadd lássuk, sikerült-e: 1939 ... és azonkívül voltak még a lányok. És voltak esték amikor mind sírtunk. S e g y sírásról hárman is verset írtunk, így volt. És volt már az hogy suttogásod is jegyezték ... — tehát a besúgások is voltak már hogy vajon miről írtunk s hogy kiért sírtunk s hogy ki ellen sírtunk!? — És akkor még értünk sírtak a lányok. És volt igen volt az a kocsmaasztal. És voltak még a sok liter borok, S volt: — a szívben lángoltak még a lángok. 6 S volt hogy torkig teltünk már a malaszttal amit az eszme-verkli nyikorog. — Ám minden felett voltak még a lányok.
