Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - Buda Ferenc: Szél fúj, Hóval jön húsvét (versek)

BUDA FERENC

SZÉL Fin,

négy falam inog.

Dohányom füstje kanyarog a mennyezetig.

Időm: életem telvén telik, éjfélig, reggelig, az utolsó ítéletig.

Ülök magam

nyugalmam elnyűtt rongyaiban. Szél fúj kinn, száraz port fölkavaró, ingatja négy falam.

Dohányfüst kanyarog, ülepedik.

Vakít a nap,

rezgő levélen átragyog.

Életem eltelik.

Szél fúj kinn, túl az üvegen, átzúg a zajduló idegeken, szél fúj, a szemem is belesajog.

£ négy fal fegyence vagyok

s fegyőre, falnak dőlve,

gyanakvón figyelem magam nyugalmam rongyaiban. Időm, életem fele rég odavan.

Inog négy falam, szél fúj,

szemem fáj kék vízre, égre, lobogó kancasörényre, napra,

lombon átütő zöld sugarakra Lábamon koccanó lakatok. Kibírom, nem vacogok.

Időm, életem eltelik. Dohányfüst kavarog a mennyezetig.

Szél fúj,

négy falam inog.

Május világló ablakába vág a homok.

'■JK

A-*T

i

HÓVAL JÖN HÚSVÉT

Hóval jön húsvét, jácint helyett hoz jeget.

Jézus úr testét dongják fagytűrő legyek.

Légiós kaszárnya ablakáig ér a hó. Sziklasír szájára visszahengerül a kő.

Szél ríkat fákat, szirmot szaggat, szétsöpör, zúzdái gyenge ágat, zöld bimbóra rátipor.

3