Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - SZEMLE - Küllős Imola: „A mese világa mindenütt ott van” (Bukovinai székely népmesék)
ki a kor legnagyobb, legégetőbb társadalmi gyötrelmét, méghozzá konzekvensen, hogy közben hű marad egy apolitikus ars poetica törvényeihez is.” Hogyan rajzolódik ki Kiss Ferenc könyvéből Kosztolányi alkotói fejlődése? Úgy, hogy a pálya különböző szakaszain vagy a líra vagy más műfaj áll egy-egy fejezet középpontjában. Az elemzés tárgya például A bús férfi panaszai vagy az Esti Kornél-novellák, de ezen — ahogy Kiss Ferenc nevezi — műfajelemzés közben utal más alkotásokra is. Fejlődés figyelhető meg a lírikus pályáján: az alaposan nem tárgyalt Négy fal között című kötettől a Hajnali részegségig és a Szeptemberi áhítatig, a számadásig, a különböző szövetkezés-kísérletekig, melyek a lírában fejeződnek ki a legjobban. A prózaíró pályaképe töredezettebb: a regények egymáshoz illeszkedése a Nérótól az Édes Annáig az elemzésben is jól követhető. A különböző novellákra való utalások után az Egy novellatípus teherbírása című fejezet általánosabb kérdéseket vet fel, majd az Esti Kornél novellákat elemzi. Azt hiszem, hogy a novellista Kosztolányi életműve még sok mindent rejt magában, későbbi feldolgozásra vár. Hisz az esztéta Kosztolányi nézeteinek vizsgálata közben vetődik fel a Tengerszem című remekmű novella, és máshol történik csak hivatkozás egy-egy novellára (pl. Bácska). Az világosan kitűnik az olvasó előtt, hogy egy-egy regény súlypontot jelent az alkotói pályán, majd végül — a novella műfaja után — a líra jelent összegezést, ekkor tekint legtávolabbra és ezt a legmagasabb színvonalon teszi (pl. Hajnali részegség). Kiss Ferenc „egy mű birtokbavételére” vállalkozott Az érett Kosztolányi című nagymonográfiája megírásával és közzétételével. A szabadkai Üzenetben Dér Zoltán készített interjút a szerzővel, aki bevallotta, hogy Barta János kedves professzora ösztönzésére kezdett a munkának. Maga is töredékesnek tartja munkáját azért, mert a nyelvművelő, a műfordító Kosztolányiról nem írt, a regények elemzését egy poétikai fejezettel szerette volna bezárni, de ez elmaradt. „A Kosz- tolányi-mű nemzeti birtokbavételét szeretném elősegíteni” — mondta Kiss Ferenc. Valóban ezt tette. Modern irodalmunk egyik legizgalmasabb alkotó egyéniségét közelítette meg a műelemzések (műjellemzések) hatalmas építményeit illesztve egymás mellé, gondosan figyelve a Kosz- tolányi-művek és hősök benső összekötő kapcsaira. Gazdag, ihlető kapcsolatokat vesz észre Kiss Ferenc: Kosztolányi művére miként gyakorolt hatást Oscar Wilde Dorian Gray arcképe és Huymans A különc című munkája. Különösen nagy gonddal dolgozta fel Kosztolányinak a közösséghez való kapcsolatát, új színeket hozva a háborús időszak publicisztikai megítéléséhez. Az elemzések középpontjában olykor erkölcsi kérdések vannak. Kiss Ferenc végtelenül tág horizontú munkájában a műelemzésekbe beépülnek a különböző dokumentumok, levelek, korabeli kritikák, későbbi értelmezések Kosztolányinétól Németh Lászlóig. A filológus értő szemével vizsgált művek új színekkel fénylenek fel előttünk az Aranysárkánytól a Hajnali részegségig, különösen eredeti motívumkapcsolatokra figyelve. Kiss Ferenc irodalomtörténészi hangja a tudósi elemzés magyarázó gesztusaitól a kritikus indulatos vitázásáig terjed. Érvel, vitáz, elemez, gondolatokat ébreszt. Rónay László Kosztolányi Dezsőről írt kismonográfiája után Kiss Ferenc a tudós ezerfelé tekintő, igazi mélységekig hatoló műelemzési eljárásával rajzolta meg az érett Kosztolányi alkotói pályájának főbb szakaszait, a Szeptemberi áhítatban megtalált költői csodával zárva munkáját. (Akadémiai, 1979.) SZEKÉR ENDRE „A MESE VILÁGA MINDENÜTT OTT VAN" (Bukovinai székely népmesék 1. Fábián Ágostonná mesél) Szekszárd, 1979 Irigylem a Kakasd-belaci óvodásokat, mert ők megkapják azt a szellemi-lelki táplálékot, amelyet minden gyerek jogosan igényel. Ők mindennap hallhatnak 2—3 „igazi” mesét Márika nénitől, a dadusuktól, akit 1974-ben mesemondó művészetéért a Népművészet Mestere címmel tüntettek ki. Hogy miért olyan fontos dolog a mese? — Mert „a világ valóságai a gyermek előtt a legkomolyabban a mese formájában mutatkoznak meg. Mindannyian gyermekek voltunk, mindany- nyiunk számára állt valaha az igazság — ha most már el is tolódott valami fedőréteg alá: — „Alles ist ein Märchen” — mindenben ott van a mese világa. (Honti János: A mese világa.) A Tolna megyei Tanács anyagi támogatása lehetővé tette, hogy 5000 példányban megjelenjen és mások számára is hozzáférhető legyen a Népművészet Mesterének: Fábián Ágostonnénak 90 meséje, s ezzel ízelítőt kapjunk a bukovinai székelyek archaikus mesekincsének eleven és naponként megújuló szépségeiből. Elsősorban Sebestyén Ádámé az érdem, hogy felkutatta és magnószalagra rögzítette, ennek a hányatott életű népcsoportnak, a hazánkban a 40-es években letelepített andrásfalvi székelyeknek megőrzött meséit. Sebestyén Ádámnak nem ez volt az első hagyománymentő munkája, korábbi könyveinek — melyekben a bukovinai székelyek történetét, népszokásait, gazdálkodását és népdalait adta közre — sikerén felbuzdulva látott hozzá a reménytelennek tűnő vállalkozáshoz. A leghíresebb andrásfalvi mesemondók, nagy tudományú jövőbe és távolbalátók ugyanis még munkája kezdete előtt meghaltak, azoknak az öregeknek pedig, akik valamikor szintén szerettek és tudtak mesélni „a menekülés és sok egyéb ok miatt” el80
