Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Pünkösti Árpád: Fedőneve: Manci
magát Asztalos János özvegyének. Tizennégy hónapos börtönbüntetés után 1962 novemberében szabadult. Még 1952-ben, Sztálinvárosban, a 23. sz. Építőipari Vállalat egyik építkezésén összeverekedett egy munkatársnőjével és lezuhant az emeleti állványról. Állítólag akkori súlyos fej- és gerincsérülése az oka az epilepsziájának, és minden betegségének; ezek miatt 1969-ben munkaképtelennek is nyilvánították. Papírjaival felkereste a Budapesti Pártbizottságot, hogy a Vörös Akadémia hallgatójaként, társadalmi munka közben érte Szálinvárosban a baleset, ennek ellenére csak havi 726 forint a rokkantsági nyugdíja! Az előadó levélben kérte a kivételes nyugellátást, de nem adták meg, mivel Kovács Mária büntetett előéletű. Az asszony fellebbezésére mégis felemelték ezer forintra a nyugdíjat! Betegsége miatt Kovács Mária több rendelőintézetben, kórházban, szanatóriumban is megfordult. Ilyenkor az Országos Pártközpont nevében előszeretettel érdeklődött saját állapota felől. Néhány helyen ezeket a telefonhívásokat kórlapjára is rávezették. Mária asszony leginkább fontos ember szeretett lenni, ezért vetette bele magát a lakásügyekbe is. Szerzett űrlapot, átvette az okmánybélyeg árát, és a kérvényeket annak rendje-módja szerint leadta. Ez volt az ő ügyintézése. Persze volt ügyfele, aki lakást kapott! Eszébe sem jutott senkinek, hogy ehhez Kovács Máriának semmi köze, hisz egy olyan asszony könnyen szerez lakást, akinek „doktorált” férje Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének a titkára! (Ma úgy tűnik, mintha a bíróság ezt annak idején elengedte volna a füle mellett.) Fáradozása fejében Kovács Mária legfeljebb apró ajándékokat fogadott el, pénzt soha. Illetve egy alkalommal azt mondta páciensének, hogy a diszpenzációért fizetni kell, és mivel az illető nem tudta, hogy mi a diszpenzáció, adott rá 300 forintot. Mindezekért csak fél évre ítélték és a végrehajtást három évre felfüggesztették. Ha a parádi „kezeléssel” néhány napot vár, nem kellett volna ezt a fél évet is letöltenie. El tudom képzelni, hogy számolt ezzel, és úgy gondolta, mire leleplezik, elévül a büntetés. Nem így történt, mivel az első hamis telefon néhány nappal belül esett a három éven! De elég egy forint meg egy telefonfülke a szanatóriumi beutalóhoz? „Az állami gyógyintézetekbe való beutalás kötött jogszabályok alapján történik, mely szerint az illetékes szakrendelőintézetek meghatározott kontingenst kapnak a központilag kezelt keretből. Miután speciális esetekben, valamint társadalmi és politikai indokok alapján kiemelt személyeknél (Szocialista Hazáért kitüntetettek, munkásmozgalmi múlttal rendelkező megrokkantak, magas párt-, társadalmi, állami funkcionáriusok) a beutalás nem terhelheti a területi intézményeknek juttatott viszonylag szűk kontingenst, ezért az Egészségügyi Minisztérium kisszámú, de valamennyi állami intézményére vonatkozó tartalékkerettel rendelkezik. Az esetek többségében ilyenkor azonnal vagy rövid időn belül kell a beutalást lebonyolítani. Göncz Istvánná esetében az történt, hogy ő az MSZMP KB valamelyik osztályára hivatkozással először a Minisztérium legfelső vezetőit (miniszterhelyettes és főosztály- vezető) kereste meg, akik, miután Gönczné papírjai igazolták rokkantságát és igényjogosultságát, megkérték a központi keretet elosztó osztály munkatársait, hogy a parádi beutalót soronkívül intézzék el. Gönczné olyan kapcsolatokra tudott hivatkozni a beutalást végző Matuzsinka Ferenc elvtársnál, melyek eloszlatták a kétséget afelől, hogy jogtalan igényről van szó. A beutalást és az orvosi javaslatot kiállító munkatársak telefonon kaptak támogató javaslatot (Cseterki titkárság, Márton és Geiger elvtársnők az MSZMP KB-tól). Kétségtelen, hogy a hívásokat nem kontrollálták visszahívással. Ilyen kivételes beutalási igények lebonyolításánál ez eddig sem volt szokásos. 60
