Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Csalog Zsolt: Az a jó közép

tál kevesebbet kap! Mer egy mérnöknek ez már más. De ha valaki csak úgy az íróasztalnál is annyit keres mint én, az már osztályvezető, vagy még nagyobb. Az ottani olyan pici ember mint én vagyok, az SENKI, az kétezret, kétezer kettőt ha kap — hát akkor meg?

És azér van az emberbe egy ojyan dolog is, hogy — hát így lássa a keze munkáját. Hogy igen, ezt itt én csináltam! És azér ez egy nagy erő. Hogy ez kézzelfogható! Nem egy papírhalmaz, amit se megenni nem lehet, se biciklizni nem tudok rajta! Ha én csinálok valamit, arra ránézek utána — és akkor az egy ÉRZÉS. Jó, elhiszem, lehet annak is valamilyen érzése, aki papírral dolgozik — de azér az nem ugyanaz, NEM EGGYEN- LŐ! Mondjuk egy mérnöknek, annak ez is más. Ott már megin lehet, hogy megvan az alkotás öröme. Nade hogyha én hagyom magamat, hogy elinduljak fölfelé, akkor nem mérnök leszek, hanem leraknak egy íróasztalhoz, hogy az anyagnyilvántartási kartonokat aláírkáljam — amit egy gép is meg tudna csinálni! Hát arra én nem vágyok, ha akármilyen színű köpenyt adnak hozzá! Nem, akkor már jobb melósnak lenni.

Énnekem az, hogy előbbre lépni, már úgy, hogy följebb kerülni, irodára, főnöknek — ez meg se fordult a fejembe. Meg ugyanúgy a két öcsémnek se. Az, hogy melózik az ember, fizikai állományba, ez minálunk családi dolog, az öregektől mi ezt kaptuk. Hogy azok fehér köpenybe vannak — hát istenem. Meg, hogy öltöznek — igen, de sokszor a fizetésükön fölül öltöznek! Csak, hogy mutassák, hogy kicsodák! Meg, hogy ők hétre járhatnak hat helyett — igen, de én állítom, hogy ez nem is jó nekik, mer én kettőkor végzek, a délutánom megmarad! Csak annyi az egész, hogy ez egy önérzetesebb dolog, a prolik után járni! Nade evvel nincsen megfizetve az az ember!

Na nem azt mondom, hogy a főnökök nálunk ilyenek, hogy ezekkel a hülyeségekkel ugrálnak — mer nagyrésze nem ilyen. Legtöbbje melósból került föl, nálunk volt már iparitanuló is, és a tudása alapján lett kiemelve — hát például a művezetőknek legalább a kilencven százaléka ilyen nálunk. Hogy tanult, kinevelődött, fölkerült — és ez nagyon jó a gyárnak! Meg hát neki magának is előmenetel tulajdonképpen — csak az biztos, hogy az ember nem törekszik utána. Mer nem éri meg.

Közbe persze van az, hogy — hát tanulni KELL. Az öreg is ezt magyarázza mindig, meg hát én magam is látom, tudom — mer ma már ez alapvető követelmény. Ugye az állandó műszaki fejlődés, ami egyre nagyobb léptékkel halad, ezt hozza magával. És most kell tanulnom, mer most könnyebb mint öreg fejjel. Meg hát lemaradok másképp! Csak meg kell nézni az álláshirdetéseket, hogy kiket keresnek fölvételre: „autószerelőnek érettségivel”, „tévészerelőnek érettségivel” — végig ez megy! Habár lehetne evvel is vitatkozni, mer jó, hát szükséges az az alapműveltség-növekedés, mindenkinek jót tesz — csak azér mégis jobb lenne egy olyan iskolarendszer, ahol minden egybe van. Mint a Szovjetunióba! Hogy tizenkét év iskola, abba benne van az általános, a szakma, az érettségi, és akkor legalább tud az a fiatal maga választani szakmát, nem gyerekfejjel lökik bele valamibe! Széles alapja van, érett fölfogása mire végez — úgy már sokkal könnyebb kezdeni valamit!

Én a gimnáziumot elkezdtem estin. Aztán, hogy jött ez, hogy csoportvezetőnek tettek, második közepin abbahagytam. Mer ez így nekem sok volt egyszerre. De hát majd folytatni fogom, nyilván folytatni fogom — mer máma rá van az ember KÉNYSZERÍTVE! Szóval nem az, hogy valami konkrét tervem lenne avval az érettségivel, hogy na majd előbbre jutok vele — mer nem akarok sehova se jutni. Mer még VIGYÁZOK is rá, nehogy előbbre kerüljek! Ugye máma már mindenhogyan lökdösik előre azt a szakmunkást, hogy tanuljon, szerezzen érettségit, utána egyetemi előkészítő, minden — ez egyrészbe jó. Mer így akkor a munkásokból lesznek a vezetők, és csak így lehet, hogy ne szakadjon el a vezetés a munkásoktól, ami ugye egy hallatlanul rossz dolog lenne. Csak közbe viszont ÉNNEKEM nem érdekem, hogy előre kerüljek! Mer úgy

47