Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 6. szám - MŰHELY - Szükség van a falu-és mezőváros-kutatás megújhodására (Márkus István válaszol Hatvani Dániel kérdéseire)

látni jól működő szövetkezetei, ahol kis zsarnokságok tartják fenn a rendet, és némelyik eredmény mögött antidemokratikus struktúra van. Azt mondhatni, annyira komplex ez az ügy, hogy csak folyamatnak lehet felfogni; én a folyamat kibontakozása tekintetében vagyok optimista, s nem a jelenlegi stádiumát tartom kielégítőnek.

Mit kellene föltárnia, fölfedeznie a szociográfiának a ránk köszöntő nyolcvanas évtizedben? Figyelembe véve azt, hogy a te köteteddel huszonegyet számlál a Magyarország felfedezése köteteinek száma.

Tulajdonképpen átgondolatlan ez a sorozat, spontánul alakul. Ha valaki előáll egy témával, a szerkesztő bizottság nyilatkozik, hogy igen vagy nem. Minőségileg ugyan mérlegel, és a már egyszer megírt témát nem fogadhatja el megint, mert arra nincs pénz. Kimaradnak nagy területek, mert nincs rájuk vállalkozó, vagy aki van, az nem tudja megoldani. Úgy tudom, Csepelről készült egy monográfia, de befejezetlen maradt. Én tudnék öt-hat, vagy akár húsz témát javasolni, ami életbevágó volna. Elsők közt említeném a cigánykérdést. Óriási és szociológiailag nagyon nehéz, égető probléma ez, mindenki tudja.

Időszerűnek tartanám azt is, hogy indítsuk meg a Világ felfedezése sorozatot. Ez nem ebben a pillanatban jutott eszembe. Arra gondoltam már korábban is, hogy az útirajzok, beszámolók, újságírói impressziók után vegyük komolyan azt a lehetőséget meg kötelességet, hogy jelenlegi világunkat igazán megismerjük. Bernáth István, aki például skandináv szakértő, meg lehetne bízni, hogy írjon egy könyvet Izlandról, s ez a könyv európai szintű lenne. Itt van Chrudinák Alajos, aki valamelyik arab országot tárhatná föl a lehetséges mélységekig. Akadhat valaki, aki Iránhoz ért, csak még fiatal és tanulnia kéne; ezt nem lehet havi háromezer forinttal elintézni. Az volna a lényeg, hogy igény legyen, meg példák legyenek, s akkor kiderülne, hogy X vagy Y írhatna Szicíliáról egy könyvet, olyat, amit ki lehetne adni a világ minden nyelvén. Egy másik ismeretlen ember még soha nem írta meg, amit Hollandiáról tud, s lehet, hogy erről az országról olyat tudna elmondani, amire nemcsak itt volna szükség, de a hollandok számára sem volna érdektelen. Minden az igényen múlik. E vonzó vállalkozásra legalább háromszáz esélyes jelentkező akadna. Itt a szerzőket maximális követelmények elé lehetne állítani. Vallom azt, s ebben Németh Lászlóra hivatkozom, hogy ez tehetséges ország, tömegével termelődnek a jó koponyák, művészetben, tudományban, politikában is.

A fiatalabb írónemzedék tagjai között szerinted kik azok, akik biztos Ígéretei lehetnek a magyar szociográfiának? Nem az volna-e a járható út, hogy az idősebb, s a műfajban kétségbevonhatatlan rangot szerzett szociográfusok tanítványokat gyűjtsenek maguk köré éppúgy, mint más szakmákban, s a tudományos életben is már évszázadok, vagy talán évezredek óta?

Akikben kétségtelen hajlam van a társadalomkutatásra, azok számára lehetőséget kell teremteni; megbízással és a követelmények megszabásával. S az ehhez szükséges minimális anyagiakkal. A műhelyek sarjadzóban, kialakulóban vannak. A bölcsész egyetem Szociológiai Tanszéke körül is szerveződik egy agrárszociológiai műhely. Az anyagiakon sok múlik. Valamiből élni kell, ha a dotálásra nincs mód, épp a legtehetségesebbek mennek át más területre. De az ügy még nagyobb mértékben múlik az igényen és a követelményen, s azon a bizonyos személyi vonzóerőn, melyről már szóltam. A tanszék meghívta például Csoóri Sándort, hogy tartson előadást: milyennek látja a maga parasztvilágát. Tátott szájjal hallgatta a sok diák, akik Csoóri Sándort mint filmek íróját vagy mint költőt szerették meg, s álmélkodtak, hogy a költő elsődleges élményként tárja eléjük a parasztszociológiát, szakmailag teljesen helytálló módon.

68