Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 6. szám - MŰHELY - Szükség van a falu-és mezőváros-kutatás megújhodására (Márkus István válaszol Hatvani Dániel kérdéseire)
hogy ismereteid fölöslegesek, azokra szükség — értve azt, hogy társadalmi megrendelés — nincs, sőt mintha ezek az ismeretek számodra talán terhesek is volnának? A kérdés utolsó mondatára vonatkozó válaszom egyértelműen tagadó; született optimista vagyok, mindig is az voltam. Soha nem éreztem azt, hogy parlagon hevernék. Bármilyen könyvet vettem kézbe, s bármilyen céllal — akár kényszerűségből is —, mindegyikfelkészített valamire. Határozott meggyőződésem —szociológusi tapasztalatom is igazolja —, hogy az ismeretek hasznosulnak. Mindaz, amit életem során a „nép sűrűjében”, mint kőműves, vagy mint könyvtárban ülő és olvasgató „tudós férfiú”, a világ tájairól összeszedegettem, az mind összehasonlító anyaggá vált. Épp olyan nyersen óhajtom kimondani, mint ahogy eddig is beszéltem, hogy csodálatos teljesítményként élem át a magyar mezőgazdaságnak azt az egyedülálló reneszánszát, amely a nagyüzem és a törpegazdaság különös kombinációjában, az egyéni vállalkozásnak és az innen- onnan importált szupertechnikának, továbbá a szakértelemnek a keveredéséből áll elő. Ezt megérteni csak a jelenlegi világban érzékelhető mozgásirányok ismeretében lehetséges. Minden helyszíni terepjárás, egy Pest környéki faluban például, vagy egy tanyamonográfia, amit egy egyetemista megcsinál (és elhoz, hogy olvassam el én is) egy-egy lépés az érvényes komplex társadalomtudomány megformálása felé. A dolog lényege az, hogy csak összehasonlító szemlélettel lehet dolgozni, térben és időben látva a folyamatokat. Hogy konkrétabban fogalmazzak: Mendras kutatásai a francia parasztság megszűnéséről érthetőbbé teszik azt, hogy nálunk az utóparasztságnak nevezett képződmény miért olyan, amilyen, s miért különbözik ennek a dél-európai változata az észak-európai változattól. Ezt már Erdei kezdte kidolgozni a Parasztokban, amely kifejezetten kom paraszti kai mű, összehasonlítási kísérlet, tele még első impressziókkal, bevallottan szubjektív mű, nem tudományos monográfia. Erdei életanyagában és belső adottságaiban adva volt egy komparasztikus történelemszociológia lehetősége. Mondok még egy nevet: Hajnal István. Meghalt több mint 23 évvel ezelőtt. Európai szinten tudta, hogy a történelem és a szociológia milyen szálakkal szövődik egybe, s még azt is tudta, hogy az egész európai fejlődésnek a parasztság a talpazata. írt egy tanulmányt, amit jó volna újra kiadni; címe: Történelem és szociológia. Szerencsére nála doktoráltam, könyvét kénytelen voltam tízszer elolvasni, mert nem mindent értettem belőle. Mostanra, körülbelül 60 éves koromra már értem, hogy Hajnal mekkora koponya volt. Furcsa tékozlás, hogy volt egy Hajnalunk, aki kieshetett a tudomány emlékezetéből. Egy időben megbélyegezték, mint antimarxistát, jóllehet Marxtól is tanult, talán többet, mint sok marxista; nem szólva arról, hogy Max Webert Magyar- országon még alig olvasta valaki, s ő már beleépítette elméletébe, s túl is haladta. Erdei Ferencnek van egy tanulmánya Hajnal Istvánról, amely 1943-ban jelent meg a Társadalomtudomány című elfelejtett folyóiratban. Mindezt azért sorolom, hogy sok minden indult itt, amiknek a folytatásáért felelősek vagyunk, és amikben azért érzem magamat valamelyest illetékesnek, mert tudok róluk; Erdeinek is, Hajnalnak is tanítványa voltam. Amikor újra igazi munkába foghattam, át kellett gondolnom, hogy például Nagykőrös miért olyan, amilyen, vagy milyen egyáltalán. Szükségessé vált egy egyelőre még csak tervként szereplő összehasonlító, történelmi szempontokat is érvényesítő mezővároskutatási koncepció kidolgozása. De ez már nem magánmunka. Ez most már az elfogadott, megbecsült, komoly pénzekkel támogatott állami kutatási programok keretében történik. A Mit láttam falun? 1967-ben jelent meg, nagyjából a szociográfia újabb nekilendülése idején, tulajdonképpen annak részeként, tanújeleként és dokumentumaként. A kifeje' zetten írói szociográfiának két legjelentősebb müvét említeném: Csoóri Tudósítás 63
