Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Adamik Mária: Kisbetűk és nagybetűk

A sokakhoz szólás gyakorlata szerint személytelenné válik a közlő fél is (amennyiben az nem az embert, hanem a pozíciót képviseli), ez tovább gyöngíti a közlés hatását. Egyikük írja a feliratról: „Olyan, mint egy ünnepi beszéd, nem lehet reagálni rá.”

— „Úgysem ezeken a tacepaókon múlik” —

A felirat is sok emberhez szól és ismeretlen, személyhez nem köthető eredetű. Egyik kérdésemben arra kértem választ, hogy szerintük ki vagy kik fogalmazták meg a felirat szövegét. A válaszoló tanulók 40 százaléka szerint ez egy párt-, vagy KISZ- kongresszuson, esetleg a parlamentben elhangzott mondat. A tanulók 60 százaléka viszont egyáltalán nincs ilyen egységes véleményen, ugyanis szerintük megfogalmazhatta :

„Lenin”

„Az értelmiségiek”

„Kádár János vagy az iskola magyar—történelem szakos tanárai”

„Egy magyar költő”

„Az úgynevezett fejesek”

„Azok, akik a május elsejei jelszavakat is”

„A minisztériumban, utána utasítottak”

„Mi”

„Bárki megfogalmazhatta, ilyen frázist én is tudnék kapásból vagy hatot” „Elképzelhető, hogy az ötvenes években keletkezett, akkor gyártottak sok hasonló feliratot”

Bármelyik tippen, mint egy nyomon, érdekes és érdemes lenne elindulni, megtudni, vajon honnan erednek ezek a feltételezések. A kép azonban úgy igazságos, ha hozzáteszem, hogy nem csak ők, hanem (mint kérdezősködésem során kiderült) illetékes, felelős beosztású felnőttek sem tudnak az ilyen feliratok eredetéről, sőt úgy tűnik, hogy ez soha nem volt kérdés a számukra.

Kifüggesztették a feliratot és senkinek sem jutott eszébe, hogy bármit is megtudjon róla. A tanulóknak szól? Hozzájuk szól? Az ő állásfoglalásukat, „üzenetüket” fogalmazta meg valaki? Helyettük? Mások számára?

Az tény, hogy a gyerekek nem vették a fáradtságot a viszony tisztázásához. A felirat tanulókra gyakorolt hatását már láttuk, úgy tűnik, hozzájuk el sem jut, hozzájuk rosz- szul szól és hiába. De lássuk a tanulókat az „üzenő” szerepében! Ez a feltevés formailag is jogos lehet, mert a felirat természetesen nem befelé, hanem az utcára nézett. (A felirat egyébként nyelvtanilag hiányos: nincs alanya.) Az „üzenés”, mint lehetőség azonban vagy eszükbe sem jut, vagy nem vállalják.

,,.. . hogy lássák, a mi iskolánk is részt vesz benne, de ez képmutatás.”

Vagy csak így vállalják:

„Sok diák szemében csak azért volt kitéve, hogy az erre járó idegenek lássák az iskola célját.”

A felirat egyébként is körülíratlan funkcióját a hatása határozhatná meg. Ha a gyerekekhez akar szólni, láttuk, ez 95 százalékuknál kudarcot vallott. A gyerekeket akarná képviselni? Talán éppen azért, mert kapcsolatuk sem volt a felirattal, az elkészítésével, a szöveggel, a kifüggesztéssel, ez a funkció sem válhatott őszintévé és valóságossá, maximum látszatmegoldássá.

A megkérdezettek fele igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy ő maga kezdeményezné-e hasonló felirat kifüggesztését, ugyanezek a fiatalok hatástalannak tartják ugyan a feliratot, többségük a saját készítésűt is. A tanulók másik fele nem kezdeményezné, és közülük 25 százalék a készítésre vonatkozó megbízást is visszautasítja.

54