Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Siklós László: Úton, útfélen
ismerőse szokott két-három hordóval szerezni és azt kiárusítja. A Polski Fiatot megtölti neki egy százasért. Nemrég egy állami vállalat sofőrjével beszélgettem. Nem tudta, mennyibe kerül egy liter benzin. Se a normál, se a szuper, se az extra. Nyolc éve van saját kocsija. Az o.-i szerviz irodájában voltam, amikor három autós követelte jegyzőkönyv felvételét. Igazoltan teli tankkal vitték be a kocsit a műhelybe, és most üres a tank, ég az ellenőrző lámpa. T. fűtőolajat szállít. De a saját benzintankja is mindig megtelik. Z. nyíltan megmondta: ha neki fizetni kellene az üzemanyagért, nem tudna menni egy kilométert se. Ezeket a példákat is lehet folytatni, variálni. Mire (nem) használják? Egy Trabant-tulajdonos a falunkból: „A munkahelyemre nem járok kocsival, az nekem luxus.” „Azt mondta a főnököm, válasszak, vagy a gyár, vagy a bolondériám. Mindig elkéstem, mert útközben le kellett állnom javítani.” „Nem tudjuk összeegyeztetni a feleségemmel, mikor induljunk. Egy órával korábban menjek miatta? Őt pedig nem engedem el, csak a jogosítványa van meg, gyakorlata semmi. Ő viszont nem enged el engem, mert az pofátlanság lenne, egyedül grasszálni." Egy előző lakóhelyünkön M. szomszédunk két fiával péntek estétől vasárnap délutánig javította a 17 éves Wartburgot. Akkor elindult. Elmentek vele a trafikba cigarettát venni. A következő hétvégéig állt a kocsi, akkor elölről kezdték. „Olyan ez, hogy nem szeret állni, képes elromlani bele” magyarázta a szomszéd. így jobbadán csak a trafikba jártak vele. G. — ablakomból látom — már harmadszor jön a Zaporozseccal. S most öt perccel utána cipekedik a felesége. Zöldség, krumpli, kenyér, zsír, italok két szatyorban. Gy. kigördül a kapun, beül mellé két fiatalember, Kiszalad Gy.-né és kiabálja „hozzatok nekem a városból...” „Nem érünk arra rá,” kiáltja a férje. Alig fordulnak el a sarkon, Gy.-né kiskocsit húz, rajta üres gázpalack. Kiürült, délutáni műszakja előtt pedig (mire az ura hazajön) még főzni kell, siet a cseretelepre. Ifjabb T.-né tüdőgyulladása után sokáig járt a kórházba kezelésre, autóbusszal. Többször vitte a gyerekét is. Majd a tüdőgondozóba. A két kocsi közül egy biztosan ráért volna, csak hát nem volt itthon. T-nének különben sincs jogosítványa. J., az elvált vízvezetékszerelő kéthetenként elhozza a gyerekeit, így ítélte a bíróság. Öt és kilenc évesek. Még a kocsi vizsgája előtt megígérte nekik hogy egyszer elviszi őket, talán még a Balatonra is. Nem került rá sor. Saroyan kisgyerek-hőse boldogabb volt náluk. J. a „gyerekes” hétvégét is a kocsi alatt tölti. Z.-t gyakran látom, az autó tetején két-három zsák száraz kenyérrel. A nagynénjétől hozza, ide 40 km. A gyerekek nem mehetnek vele, „apunak sok a dolga, csak zavarnátok” nyugtatja őket az anyjuk. A kisebbik fiú olykor szeretne száraz kenyér lenni. Egy pszichológus mesélte: „A váróban szidta össze apuka ötéves gyerekét, amiért sáros cipőjével összepiszkította az üléshuzatot. Mit gondolt, mit rajzolt a gyerek a tesztelésnél? Apja fekszik a kocsi alatt, a feje elgurult és egy liba bámulja a járdaszélen. Minden bizonytalan A jövő autózása a biztonsági tényezőkön múlik. Feleségemmel egy hónapon keresztül naponta úton voltunk Nyugat-Európában. 49
