Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 6. szám - Kocsis István: Vincent Van Gogh (monodráma három felvonásban)
KOCSIS ISTVÁN VINCENT VAN GOGH Monodráma három felvonásban SZÍN: VINCENT VAN GOGH ARLES-I LAKÁSA I. FELVONÁS MOZDULATLANUL ÜL A PADLÓN, HOSZ- SZÚ IDEIG MAGA ELÉ NÉZ; LASSAN FELEMELI A TEKINTETÉT, MAJD CSENDESEN: Paul . . . Theo . . . Kee . . . Sien, halljátok? Most figyeljetek rám. Nagyon fontos. Most olyan világosan el tudom mondani, hogy megértitek. Úgy érzem, olyan világosan el tudom mondani, hogy mindenki megértené. (RÖVID SZÜNET UTÁN ÉLESEN.) Mondjam, vagy ne mondjam? Hajlandóak vagytok végre eltűrni, hogy megvilágosítsam az elméteket?! (HOSSZABB SZÜNET.) Nem válaszoltok, válaszra sem méltattok, hát jó. Hát akkor hallgatok. A ti bajotok . . . Addig kellene hogy meghallgassátok, amíg világosan el tudom mondani. Ki tudja, fél óra múlva mi lesz... Lehet, hogy egy értelmes mondatot is képtelen leszek kinyögni. (INGERÜLTEN.) Ne tegyetek úgy, mintha nem tudnátok, hogy nem mindig tudom érthetően kifejezni magam . . . szavakkal .. . Ebben a pillanatban ki tudom fejezni magam! Ez tehát egy nagy pillanat! Szavakkal fogom kifejezni a kifejezhetetlent! Ne szalasszátok el az alkalmat, a lehet hogy soha vissza nem térő alkalmat, jól figyeljetek! Aki okos, aki észben és lélekben gazdagodni akar, az most csupa fül legyen! ELNEVETI MAGÁT; MAJD FELÁLL: Nincsenek is itt . . . Sorra magamra hagytak . . . Előbb Kee, a szépséges és mimóza lelkű Kee Stricker menekült el. (NEVETGÉL.) Úgy tűnt neki, hogy halálosan szerelmes lettem bele, hát mit tehetett volna szegény . . . Elmenekült. . . Theo, az én jóságos öcsém, ó, ő nem hagyott magamra. Ő minden bizonnyal most is idekészül. Csak lekési a vonatot . . . Aztán Sien, szegény Sien Mária Hoornik. (A KEE ÉS A SIEN VEZETÉKNEVET MINDIG GÚNYOSAN EJTI KI.) Hogy én kergettem-e el ezt a szerencsétlen fehérnépet, vagy ő menekült el tőlem, hát ezt már nem is tudom. Elfelejtettem, egyszerűen elfelejtettem . . . Paul Gauguin pedig, a világ legnagyobb festőművésze és talán a legkevésbé önzetlen embere az imént hagyott magamra . . . Minek is maradt volna? . . . Feléltük az utolsó vasamat is . . . Üres kenyeret se tudtam már elébe tenni az asztalra, hát mire fel maradt volna tovább? . . . Szegény, minden bizonnyal lelkiismeretfurdalása van, mert akkor hagyott magamra, amikor üres a kamrám, egy garasom sincs. Igazán sajnálom szegény fiút. (ELTÖPRENG.) Mikor mehetett el? Az imént mintha még itt lett volna . . . Néhány órája ha elment . . . Legfennebb három napja. Nem érzékelem az idő múlását, hát ez igazán szomorú. (HIRTELEN ELKOMORODIK, FELEMELI A HANGJÁT.) Jó hogy elment. Neki jó elsősorban. Sikerült elmenekülnie, még mielőtt megvilágosítottam volna az elméjét. Annak jó, aki tudatlan. FEL-ALÁ SÉTÁL; LASSAN FELDERÜL AZ ARCA; HARAG NÉLKÜL: Nono . . . Hát nem tartozik a buta emberek közé az én Paul barátom . . . akkor árulta el a barátságunkat, amikor annak tényleg eljött az ideje, a legmegfelelőbb pillanatban . . . Még hogy nem tartozik a buta emberek közé! Nálánál okosabb emberrel én még nem találkoztam. Még az öcsém is tudatlan és tapasztalatlan gyerkőc mellette, pedig a fél világot bejárta... Gauguin talán a világ legeslegokosabb embere, csak tudatlan. Azért tudatlan, mert menekül a tudástól. Csak a legokosabbak jönnek rá arra, hogy a tudástól menekülni kell. Úgy bizony. Félt a rettenetes igazságoktól, amiket megtudhat tőlem, hát elmenekült . . . Dehogyis azért menekült el, mert üres a kamrám! Nagyobb ember ő, semhogy ilyesmire képes legyen ... Jó utat, Paul Gauguin testvérem. (ELGONDOLKOZIK.) Lehet, hogy visszajön . . . Jobb lenne, ha nem jönne vissza, mert ha visszajön, elkergetem. (HIRTELEN KIABÁLNI KEZD.) Én szabad akarok lenni! Én senkire se akarok tekintettel lenni! Paul Gauguin úgy viselkedett ebben a házban, mint egy diktátor! (RÖVID SZÜNET.) Haha! Annak lett volna jó Paul Gauguin: népek diktátorának. Százmillió embert is meg tudnafélemlíteni! A fél világot!... Szegény Paul azt hiszi, hogy festőnek született, pedig dehogyis festőnek: csak politikusnak! Én nem tűrtem zsarnokoskodását, hát elmenekült innen. Ezért menekült el,semmi másért, ezért bizony. (HOSSZABB SZÜNET UTÁN CSENDESEN.) Milyen igazságtalan vagyok azzal az emberrel szemben, aki mégiscsak a legjobb barátom . . . volt. Egy hétig sem bírná ő ki diktátorként. Nem elég szegény a lelke meg az értelme hozzá . . . Tulajdonképpen engem is mindig szavakkal győzött meg . . . Nem is zsarnokoskodott felettem, az az igazság, hogy nem is zsarnokoskodott. Általában neki jobb érvei voltak, ennyi az egész. Engem az érveivel győzött le, valahányszor nézeteltérésre került sor közöttünk, s nem az akaratával, ez a színtiszta igazság . . . Méghogy zsarnokoskodott volna! Igyekezett mindenben 5
