Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5. szám - MŰHElT - Huszár Tibor: A szociográfia helyzete Magyarországon
S ez egy nagyon fontos körülmény. Mert amikor Bethlenék a konszolidációs folyamatot elindították, az uralkodó osztályon belül két frakció harca körvonalazódott: egyik oldalon volt az a mágnás, arisztokrata réteg, amelyik a konszolidációt, a földbirtokrendszert alapjaiban megőrizve akarta végrehajtani, oly módon, hogy integrálja a kormányzati elitbe a Nagyatádi-pártot, s a színfalak mögött kiegyezik a nagytőke képviselőivel; másik oldalon a vezérkar köré tömörült középrétegek, amelyek a konszolidációt a nagytőke nélkül és a nagytőke ellenére akarták végrehajtani, és a földreformban is messzebbre akartak menni, mint a Bethlen-féle csoport. A harc 1925 körül lényegében azzal végződött, hogy e fehér radikális szárny kiszorult a közvetlen hatalomból, jóllehet az uralkodó osztályon belüli képviselete később is megmaradt. A Horthy- rendszer egész története a legkülönbözőbb konfigurációkban ezeknek a frakcióknak a harca, szerepcseréje, átcsoportosulása. A szellemi áramlatok, értelmiségi mozgalmak természetesen nem egyszerűen a politikai csoportosulások, kultúra- vagy értelmiségpolitikai elgondolások lenyomatai, így a neokonzervatív s fehér radikális szervezetek is kiiindulópontul szolgáltak olyan személyiségeknek, akik kezdetben anti-kommunizmusukkal, harcos keresztény nemzeti érzületükkel tüntettek, majd felismerve a rendszer igazi természetét, ellenzékbe vonultak. Szabó Dezső például már a húszas évek elején elhatárolja magától a kormányzati elittől, s a jobboldali radikalizmus szenvedélyes prófétájaként támadja a konszolidációt, a hivatalos Magyarországot. A Szociográfiai Intézet a „hivatalos”, kincstári faluvizsgálat központjává vált. Lényegében adatbankként működött, konstruktív szerepet nem játszott. Ugyancsak a hivatalos reform konzervatív irányt képviselték a Magyar Társaság Falukutató Intézetéhez tartozó Bodor-féle faluszeminárium, falukutatások. A Szabó Dezső körül csoportosuló ifjúság, amely később a Bartha Miklós Társaság égisze alatt bont zászlót, nem a Czettlerék vagy a Hallerek által megfogalmazott elvek szerint akart falukutatást szervezni Magyarországon. Ők új, nemzeti radikális programmal indulnak, jóllehet programköveteléseikben sok a tisztázatlan, homályos mozzanat. Nem kevésbé bonyolult — és izgalmas — a Szegedi Fiatalok, a Fiatal Magyarország, a Pro Christo Mozgalom vagy akár a Széchenyi Szövetség története. Ezeket a mozgalmakat Teleki Pál patronálta, s kezdetben ők is a reform-konzervativizmus jegyében működtek. A folklorisztikus irányultságú falukutatás e mozgalmakban azt a meggyőződést volt hivatva erősíteni, hogy a polgárosodás, az iparosodás a tradicionális értékek pusztulását vonja maga után, s hogy ezt ellensúlyozandó óvni, konzerválni kell a hagyományokat, a paraszti jelleget. Darvas József említett cikkében így jellemzi világlátásukat: „Az értelmiségi fiatalság kereste azt a fogódzót, amelyben megkapaszkodhat a földindulásos vihar közepette: ezt a parasztságban találta meg. Ez volt számára a romlatlan őserő, a megtartó hagyományok őrzője, a nemzeti lét alapja. Az „örök paraszt”. Volt ebben a heves indulatú parasztorientációban bőven romantikus, sőt retrográd elem; szellemi, irodalmi indítása a Szabó Dezső által interpretált (s eltorzított) Ady-örökség volt és Szabó Dezső „magyar faji mítosza”. A világgazdasági válság éveiben azonban e mozgalmak maguk is belső válságon mentek keresztül: a parasztság elesettsége, a falu életének rideg hétköznapjai radikalizálták e mozgalmakat s a radikalizmus — a kormányférfiak számvetésével ellentétesen — nemcsak „jobbfelé” tájékozódott. Csehszlovákiának a magyarlakta településein működő Sor/ó-mozgalom jelezte először a rendszer vezetői számára ezt a problematikát. Darvas József így jellemzi e folyamatokat: „... a megismert paraszti valóság hamarosan a kiábrándulás, illetve a kijózanodás sokk-hatását eredményezték. Rá kellett ébredni, hogy az előregyártott modell egyáltalán nem fedi a parasztélet valóságát, hogy a parasztság nem is egységes osztály, éles szakadékok 54
