Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Miskolczi Miklós: Szerelmeskedések (részlet)

(Mert sokszor a megszakítási szándék is végül csak szüneteltetést eredményez.) Lehet belőle hiúsági kérdést csinálni, de ennek sincsenek számottevő belső indítékai. A szerelem nélküli kapcsolatok tulajdonképpen laza érdekszövetségek, tehát múlandóságuk, felbomlásuk sem okoz említésre méltó érzelmi megrázkódtatást. Az érdekei ellen való cselekedetekhez, azok kivédéséhez, vagy elviseléséhez pedig az élet más területein edződhet az ember. Felkészülhet, és fel is készül rá. Legalább annyira, hogy ne érje váratlanul.

Ragaszkodva az általánosságokhoz, azt mondhatjuk, hogy egy rokonszenv alapú kapcsolatnak akkor lesz vége, ha a szakítás egyik vagy másik félnek már érdekében áll. Az érdek tartalma sokszínű. Lehet egyszerűen unalom, lehet a remények beváltatlan- sága, többet ígérő új kapcsolat feltűnése, de beszélhetünk csak kifulladásról is. Mindezek közül én a kifulladást, a fáradtságot tartom a szerelem nélküli külső kapcsolatok legfőbb ellenségének, a szakítás legjellemzőbb motívumának. Minden kapcsolatban elkövetkezik az idő, amikor annak fenntartása már több fáradságot kíván, pontosabban nagyobb fáradtságérzetet kelt, mint amekkora örömöt ígér. Már a szervezés, a konspi- rálás bonyodalmait sem éri meg. Ha időben még nincs is túlontúl messze,ám a kapcsolat valóságában már az irdatlan távolság választ el bennünket a legkisebb áldozatvállalástól is, már nem akarunk érte csúcsforgalomban átautózni a hídon, miatta nem mondunk le egy kártyapartit és nincs kedvünk újra tárcsázni, ha egyszer mással beszél jelzést ad a telefon. A fontosságnak ezt a nyilvánvaló szétolvadását, bármennyire fokozatosan is megy végbe, érzékeli a partner. Már csak elhatározás kérdése lesz, hogy ki tesz pontot az i-betűre. Sokan vagyunk, akik ezt következetesen átengedjük.

A nők látványosan szakítanak. Megmondják, hogy: vége, örökre, többé soha, elég volt, befejeztük ... és ki tudja még mi mindent. A férfiak inkább „elfogynak” lassan, de észrevehetően. Ők inkább tudják és számon tartják, hogy van, lehetséges, elképzelhető a visszatérés. Mivel érzelmekre kevéssé hat a rokonszenv alapú külső kapcsolat megszakítása, ezért viszonylag könnyű úgy elmenni, hogy egyszer vissza lehessen jönni. Nem állítom, hogy erre mindig és bármikor lehetőség van. Mégis azt hiszem, hogy még sok év múltán is — talán akkor inkább — ki lehet fogni egy kedvező alkalmat, hangulatot, amiben valaki mint szerelemre emlékezik majd vissza egy hajdanvolt és kifáradt rokonszenv alapú kapcsolatra. Ezért is idézhető meg — nem többre, csak egyetlen vagy még néhány együttlét idejére.

Véletlen szerencse kell hozzá, vagy nagy türelem egy telefonkészülék mellett.

49