Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Miskolczi Miklós: Szerelmeskedések (részlet)
— Hogy egymásnak mit mesélgettek, azt nem tudom, de az igazságot alighanem mi nők ismerjük— mondta M., a rendkívül vonzó szőke értelmiségi asszony. Hátradőlt a fotelben és elengedte magát: „Legtöbb baj első alkalommal van. Egy orosz közmondás szerint új kemencében soha sem lehet igazán jó az első sütetű lepény. Én tudom ezt, de sokszor úgy tűnik, hogy a férfiak elfelejtik. Újabban figyelem, mint száll el a férfiak magabiztossága, ha megbizonyosodnak a nő hajlandóságáról. Találkoztam már olyannal is, aki hősködése ellenére kifejezetten halogatta a lefekvést. A férjem egyszer vidéken volt, hát elhívtam hozzám egyik „széptevőmet”. Látni kellett volna. Merő idegesség volt, reszketett a keze, amikor a pohárhoz nyúlt. Bezártam a lakásajtót, elsötétítettem, de a lift hangja behallatszik a szobába. Mindig összerezzent, ha a mi emeletünkön állt meg a felvonó. Nem is csodáltam, hogy csődöt mondott. Félt. Csak azt tudnám, hogy az ilyen minek hősködik? Ráadásul a kudarc, vagy félkudarc megzavarja szerencsétleneket, szégyenük magukat, magyarázkodni próbálnak: — Látod, túlontúl hozzászoktam a feleségemhez . . . — Nem is tudom, mivel magyarázzam ezt, ilyen még soha nem fordult elő velem . . . — Érezted ugye? hogy amikor bejöttünk a lakásba, már akkor mennyire kívántalak, most meg valahogy ... — Egészen biztosan attól van, hogy túlzottan kívánlak . . . — Idegnyugtatót szedek, mert már nem bírom az otthoni légkört. . . Emlékezetem szerint ezek a tipikus mentegetőzések. Vannak agresszív férfiak, akik ilyenkor a nőre akarják hárítani a felelősséget. Ha egy nő ilyenkor megsértődik, erőlteti az ügyet vagy gúnyolni kezdi az amúgy is romjaiban levő férfit, akkor vége. Önbizalmat kellene adni inkább. Azt hazudni, hogy még így is csodálatos volt. Csakhogy ez nagyon fáradságos ám! Mire gyógyítgassam én valaki szerencsétlennek a lelkét? Különösen akkor, ha nincs köztünk semmi érzelmi kapcsolat, ha éppen csak egy jó szeretkezésre vágytam, s tulajdonképpen becsapott az illető. Tudom, megéri a fáradtságot, mert a gátlásokat legtöbbször fel lehet oldani. Vannak férfiak, akik egy ilyen kudarc után kifejezetten bizonyítani akarnak. De olyanok is vannak, akik eltűnnek és soha sem jelentkeznek többé. Az utóbbiakkal nincs mit tenni. Néhány hasonló eset után jó férjek lesznek. Az előbbiek viszont néha tényleg meglepetést tudnak okozni. Mármint az első dicstelen szereplésükhöz képest. A kudarcokkal küzdő, de a külső kapcsolatokat (talán éppen ezért) mégis szorgalmazóférfiak legtöbbször beleszeretnek abba a nőbe, aki férfit tud csinálni belőlük, olyan férfit, amilyenre a barátok előtt már réges régen festették magukat. Ilyenkor valójában nem a nőt szereti meg az illető, hanem saját megálmodott férfiasságába szeret bele. Innen ered szerintem az a nem ritka jelenség, hogy sok középkorú férfi teljesen esztelenül felrúgja eddigi életét és feleségül vesz egy fiatal lányt, aki kipróbáltan nagyon erotikus hatással van rá, és akinél igazolva látja, hogy megfiatalodott. Az igazán jó, szexuálisan is jó férfiak nem kapkodják el ügyeiket. Aki biztos magában, hogy megfelelő helyen, időben, hangulatban és megfelelő nővel mindig képes jó teljesítményre, az a férfi nem szokott elválni, nem szédül bele egy szexuális élménybe”. Erika szerint, aki öt évig volt elvált és most második házasságában él, szervezéseink a legmulatságosabbak. „A férfiak csak azt hiszik, hogy általában ők döntenek, és hogy döntéseik átláthatatlanok. Ma már ritkábban, mert fáradtabb vagyok, de korábban voltak évek, amikor bizonyos határokon belül mindig én döntöttem el, hogy mi lesz egy ismeretség sorsa. Menynyit derültem az átlátszó kis praktikákon! Egyébként egészen vad dolgokba is belekergettem férfiakat, akik mindig szeretnek virítani, mutogatni szabadságukat, otthon kivívott jogaikat, függetlenségüket, vagányságukat. 47
