Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál - Varga Csaba: Életmódmodellek a mai faluban

A fogyasztói modell altípusát jelentik a ténylegesen vagy relatívan szegények. Akik ilyen vagy olyan okok miatt a fogyasztási javakból a társadalmi átlagnál jóval kisebb mértékben részesednek. Ezért életük szintén elsődlegesen az anyagiakra ori­entált — emiatt tartoznak a fogyasztói modellbe —, de számukra az anyagiak még valóban a megélhetést jelentik. Itt sem jósolható meg, hogy azok életmódja, akiknek lehetősége van az anyagi felemelkedésre, mivé fejlődik. b) A látszatcselekvő típus két változata: a „politizáló” és a tévcselekvő. A helyi politika irányítói, a központi politikai akarat letéteményesei a hetvenes évek közepéig egyértelműen a politikusok (a tanácsi és pártvezetők) voltak, ám az utóbbi években a politika materiális alapja a gazdasági potenciál; elsősorban a ter­melőszövetkezetek ereje és szerepe gyorsan nőtt, így a tényleges — nemcsak gaz­dasági — döntéseket egyre inkább a gazdasági vezetők, a termelőszövetkezeti elnökök és a helyi üzem vezetői hozzák meg. Ezért a helyi politikusok közül sokan úgy érzik, hogy a lényeges gazdasági-társadalmi döntésekben szerepük csak másodlagos; amit csinálnak, az nem politika, inkább csak politizálás. Nehezen törődnek bele a másod- hegedűs szerepbe, amit pedig az is rájuk kényszerít, hogy a tanácsok pénzügyi lehe­tősége — az igényekhez, de a gazdaságokhoz képest is — minimális. Különösen a társközösségekben attól tartanak, s nem ok nélkül, hogy apró-cseprő ügyekkel fog­lalkozó, voltaképpen gyakran látszattevékenységet folytató politizál óvá” válnak. (Most a korábban kialakult látszatmunkát végző formákról — a különböző bizottsá­gokról, testületekről, például nem egy népfrontbizottságról — s azok tagjairól nem beszélünk.) Tehát azokban a falvakban, ahol jó a szövetkezet, a társadalmi-politikai vezetőszerep átkerül a tsz-elnök kezébe, aki mindenféle gazdasági-társadalmi, sőt személyi kérdésekben meghatározza (vagy jelentősen befolyásolja) a döntéseket. A helyi politikusok — például tanácselnökök — közül elvétve akadnak olyanok, akik felismerik, hogy számukra a történelem valószínűleg új feladatot kínál: a társa­dalmi tervezést, az életmódfejlesztést stb. Ez azonban nem jelenti, hogy lebecsül­nénk a tanácsok szerepét, sőt, de csíráiban már érik egy új munkamegosztás, ami számos régi és szükséges funkció mellett új tennivalókat kínál. A tévcselekvők — többnyire értelmiségiek — valóban tenni akarnak, nem keveset tesznek is, csak éppen nem veszik észre (vagy nem derül ki), hogy munkájuk sok tekintetben formális, hatástalan. Egyrészt azért, mert nincsenek benne az érdemi döntéseket hozó — a falu hivatalos és nem hivatalos vezetőinek — körében és a helyi közélet formalizmusa miatt tevékenységük a periférián marad, s másrészt azért, mert nem — vagy alig — ismerik a valóságos szükségleteket, így törekvésük (bár­mennyire is lelkesen végzik) társadalmilag nem sokat ér. (Kik ezek? Kezdve a nép­frontelnöktől, aki legfőbb feladatának azt tartja, hogy a tanácsüléseken egyetértőén felszólaljon, addig a pedagógusig, aki a művelődési ház társadalmi vezetősége tagja­ként azért harcol, hogy az irodalmi színpadot oszlassák fel, mert a próbákon csóko- lóznak a fiatalok . . .) Mégis, a tévcselekvők elég könnyen mobilizálhatók, mert akar­nak és nem egyszer tudnak tenni, s valóságos cselekvőkké válhatnak, ha a közösség­ben érvényes célokért dolgoz(hat)nak. c) A gazdálkodó típus szintén most alakul újjá. A korábbi egyénigazdálkodó-maga- tartás elemeiből is építkezve jön létre a közösségi-gazdálkodó modell. Ezek főként olyan fiatal agronómusok és műszaki szakemberek, akiket az jellemez, hogy tűrhetően képzettek, tudnak bánni a földdel vagy hatékonyan megszervezik az ipari termelést. Fiatalon vezetők lesznek, fontos pozíciókhoz jutnak. A lényeg számukra: a termelés. Természetesen náluk sem kerül háttérbe a fogyasztás, de elsősorban jól akarnak gazdálkodni, a falu és a maguk boldogulása érdekében. Tevékenységük azonban csak az anyagi-gazdasági szférára terjed ki, kevésbé törődnek a termelés közösségi­23

Next

/
Oldalképek
Tartalom