Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 4. szám - KRÓNIKA - Utazás egy felperzselt országban (Hans Dernschwam útijegyzetei a hódoltsági Magyarországról, 1555) - Közreadja: Tardy Lajos

pasa a pompa kedvéért a sátra előtt, egy levelek- ből-gallyakból összerótt színben fogadta kihallgatáson a követeket.

Behrám csausnak, kópéságai elismeréséül öt forintot, majd augusztus 6-án két forintot adtunk aranyban; Amasziától egészen Budáig kísért bennünket.

Mindazok a nyomorult csirkefogók, akik házunkban kapuőri szolgálatot láttak el, most valósággal összesereglettek, hogy legalább betevő falathoz jussanak. Ha még maradtunk volna, napról napra növekedett volna ezeknek a fogdmegek- nek a száma. Valamennyi csak nyúzni akar, mindent erőszakkal megszerezni kielégíthetetlen sóvárságában.

Augusztus 7-én megindultunk Budáról Esztergom felé, ahová éjjel kilenc órakor érkeztünk meg.

Tujgun pasa tizenhat törökből álló kíséretet adott mellénk.

Buda és Pilisszántó között törökökkel találkoztunk. Egy nőt és egy fiúgyermeket hajtottak magukkal; az egyik török pedig borjújában aprócska gyermeket hurcolt. Majd ismét törökökre bukkantunk; ezek két rablott ökröt vezettek.

A budai hegyvidék, a szőlőskertek sivárak, elhagyatottak. Száz szőlőskertből egy sincs megművelve.

Augerius Busbecq követ Konstantinápolyban kiváltott egy Erhart nevű fogoly német kőfaragót. Budán erőszakkal kiemelték közülünk, azzal az indokolással, hogy török nevet visel, lévén hogy Ferhád — török név. Sőt egy eszéki magyar gyereket is kiragadtak tőlünk.

Velünk vonult ki Konstantinápolyból egy magyar paraszt, aki mint fogoly ledolgozta az előírt esztendőket és megkapta szabadlevelét. Ez a Pál nevű ember önszántából Budán maradt, budai magyarok beszélték rá erre. Több más velünk vonuló magyar is Budán akart maradni; a többi magyar azt jósolta nekik, hogy rövidesen, a következő alkalommal ismét odahaza lesznek.

Amikor a távolból már-már feltűnt Esztergom és immár gondtalanul, egymástól leszakadva vonultunk, saját szemünkkel láttuk, hogy egyik török kísérőnket, aki teljes páncélzatban és vassisakban, kopjával felfegyverkezve vezetéklovával előttünk lovagolt, a bokrokban megbújt magyar lovashajdúk megtámadták és azonnyomban összekötözték a lábát lovának hasa alatt. Erre felfigyelt a többi török és mindnyájunknak közelebb kellett húzódnunk egymáshoz. A magyarok a török arcába sújtottak, vezetéklovát is magukkal vitték s helyébe egy kis parasztlovat hagytak. Heten voltak; a mezőn át száguldtak tova. A törökök nem üldözhették őket, s igen gondterheltekké váltak.

Amikor augusztus 8-án Esztergomban a bég elé kerültünk, az felettébb bosszúsnak mutatkozott a fejbe vert török miatt. A ló értékét száz dukátra becsülte, de egyéb kártalanítást is követelt, fennhéjázott és a béke felbontásával fenyegetőd- zött — éppen ők, akik a békét soha meg nem tartották.

Az említett bég Esztergomban a vár alatt az újvárosban lakik egy körülkerített udvarban.

A Buda és Esztergom között lakó magyarok — csűrhe népség; a nők kurvák, úgy viselkednek, mint korábban. Láttunk azután futkározó tizen- egy-tizenkét és tizenhárom éves kislányokat, mint férjes asszonyokat; szüleik szerint különben a törökök elvinnék őket és erőszakoskodnának velük.

Törökök nem mérnek bort, csak keresztények, rácok és zsidók.

A budai és az esztergomi katonaság is elvetemült cigánybanda benyomását kelti; parasztian fennhéjázó a viselkedésük, akár a többi töröké; baromi népség.

Budai házigazdámnak, Mészáros Márknak, akinél étkeztem, két és egynegyed tallért fizettem, ugyanitt Paul Mallernek egy aranyforintot adtam.

Augusztus 8-án elindultunk Esztergomból s még aznap megérkeztünk Komáromba.

Az esztergomi bég hatvan lovast adott mellénk, akik másfél mérföldön át kísértek bennünket.

Amikor az útnak mintegy felét már magunk mögött tudtuk, harminc lovas utánunk eredt. Nyugtalankodtunk. Az én szamáröszvéremre fájt a foguk s egy jó török lovat kínáltak érte cserébe. Azt válaszoltuk, hogy Rusztem pasa küldi ajándékba, mire nagy kelletlenül békén hagytak bennünket.

Augusztus 9-én Komáromból folytattuk utunkat és 11-én Bécsbe érkeztünk. Utazásom 1553 június 22-től 1555 augusztus 11-ig tartott.

Közreadja: TARDY LAJOS

A hely-, folyó-, utcanevek stb. azonosítása főleg a következő munkák alapján történt:

1. Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. Szerk. Gerevich T. — Kosáry D. Bp. 1973.

2. Csánki D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. Bp., 1897.

3. Fekete L.: Budapest a törökkorban. Bp., 1944.

4. Lipszky j.: Repertorium locorum obiectorumque in XII tabulis mappae regnorum Hungáriáé, Sclavoniae, Croatiae et confiniorum militarium magni item principatus Transylvaniae. Budáé, 1808.

5. Rupp J.; Buda-Pest és környékének helyrajzi története. Pest, 1868.

6. Schmall L.: Buda-Pest utczái és terei. Bp., 1906.

7. Stegena L. (szerk.): A magyar térképészet kezdetei. Bp., 1976.

8. Vályi A.: Magyar Országnak leírása ... mellyben minden hazánkbéli vármegyék, városok, faluk, puszták, uradalmak, fabrikák, huták, hámorok . . . feltaláltatnak. I—III. Buda,1796—1799.

A hazai Dernschwam-irodalomból:

1. Berlász Dernschwam János könyvtára (Az Orsz. Széchényi Könyvtár kiadványai IX.) Bp., 1964.

2. Hermann Zs.: Hans Dernschwam könyvei között. (Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei, IV.) Bp., 1968.

3. ZivuskaJ.: A besztercebányai m. kir. erdőigazgatóság régi okiratainak tartalomjegyzéke. Besztercebánya, 1908.

95