Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 4. szám - MŰHELY - EMLÉKEZÉS A HETVENÖT ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILÁRA - Cs. Varga István - Füzi László: „Az életemmel forgó csillagkép csapott be" Németh László József Attila-képéről

Mindeddig csupán a Kisebbségben hibáira van, de az eredményeire máig sincs kellő kilátópontunk. Németh a múltért, önmaga múltjáért is a jövő érdekében vállalta a felelősséget. Szigorú belső önellenőrzéssel nem az illúziókhoz, tévedésekhez ragaszkodott, ezt bizonyítja a Kisebbségben átértelmező felülbírálata is: „A Kisebbségben az Achilles-sarkom. Ezt szagolja-marja, ezt a végső órán figyelmeztető kiáltásként kiszakadt zavaros művet tíz év óta mind, aki meg akar semmisíteni. S amikor egy komoly gondolkozó megy végig rajta, azzal a reménnyel, hogy vitatkozhat velem, a lényeges pontokban még itt is igazat kell adnia. Amit érvül hoz fel, az is benn van mint előrelátó »ámde« ebben a hevenyészett műben. Iszonyút szenvedtem, de iszonyú szerencsém volt a pályámon. Oly tetőéleken jártam holdkórosként, amelyen tudás, logika fönn nem tartja az embert, csak maga az igazság vonzása. Ahogy a hazugság lépései egymásból következnek, úgy látszik, az igazság sem enged, ha egyszer megfogta a kezünk, hamisan lépni. A döntő, hogy vállaljuk-e a tüskéket, amibe mezítláb beleléptünk.”

Németh „tejtestvériségnek” nevezte, progresszív értelemben vállalta és megújította Kemény Zsigmondnak „a terhes mivoltában is kovász-természetű örökségét” (Sütő András), amelyet Ady közös „magyar, oláh, szláv bánat”-nak tudott, amely Ady,sőt Kossuth és Balcescu forradalmi demokratizmusára mint irányszabó őrsre mutat vissza, amely József Attila költészetében nyert szocialista tendenciájú megfogalmazást, amely a zenében Bartók és Kodály tevékenysége révén szerzett híveket a magyar, román és szláv népek barátságának, a sorsközösség eszméjének. A Kisebbségben főként csak hibáival van jelen irodalmi köztudatunkban, pedig minden tévedése és vitathatósága ellenére jelentős történeti érdemei is vannak. Tehetségfelfedező tevékenységét is folytatja: Németh Miroslav Krleza első tudatos magyar méltatója, a Kisebbségben róla szóló tanulmányai pedig a felszabadulás előtti magyar Krleza-portré legigényesebb, legjobb alkotóelemei. A Krleza Adyról (1939) a legteljesebb elismerés hangján szól Krleza Ady-képéről. Legnagyobb érdemének „erős kelet-európai szempontját” tartja, de Ady-képének hiányosságaira is felhívja a figyelmet. Hiányzik többek közt a forradalmár Ady képe, aki nem csak felismerte a kelet-európai sors közösséget, hanem összefogásra és közös harcra is felszólította a Dunatáj kis népeit. Németh a Híd a Drávánban szögezi le: Krleza „Nekem a kelet-európaiságban volt mesterem”. A történelmi sorsközösség emlékeit sorjáztatja a régmúlttól az újabbkori ellentétekig. Az ellenségeskedés legfőbb oka „ .. .ez a szörnyű elidegenedés: a kelet-európai térbe besugárzó Habsburg-politika pusztítása. Ezt leírni, az egész dunai térre kimutatni azonban csak együtt tudhatjuk: magyarok, délszlávok, lengyelek, románok.” Németh szellemi hídépítést vállalt, amelyhez rengeteg beton és acél helyett „elég egyetlen lélek, ki minta mesebeli órjás keresztül fekszik a folyón s átsétáltatja magán az elválasztottakat.”

Mindezek felismerése és kinyilatkoztatása az ellenforradalmi rendszer irredenta korszakában tartalmilag rímel össze József Attila igazságos rendezést akaró reményével, a „Rendezni végre közös dolgainkat” igényével. A Kisebbségben tanulmányainak sorában a történelmi párhuzamok keresésével és kimutatásával Németh végső soron az ellenforradalmi korszak hivatalos történetírásával fordult szembe. Németh Duna-Európa címen összefoglalt írásainak jelentőségéről ezért állapíthatta meg Pamlényi Ervin és Sőtér István 1958-ban illetve 1960-ban, amikor a magyar munkás-paraszt kormány kultúrpolitikai elveit lerakták és a népi írókkal kapcsolatban vitákban is érvényesítették: „az irredenta mozgalom fénykorában eléggé alig értékelhető momentum.”

Az utódköltők és írók az irodalmi fejlődés felhasználható, továbbépíthető értékeire figyelnek, az örökségben igazolást és újító forrást keresnek. így kerülhetett Németh „bartóki modell”-jében Bartók mellé József Attila és az újabb magyar irodalomban pedig mind érezhetőbben Németh László. József Attila és Németh László kapcsolatának legszebb fejezete szellemi örökségük utóéletében jött létre. A személyest és közösségit, a nemzetit és egyetemest egységben szemlélték. Táguló világképben az eszközöket is megújító költői és írói szintézisteremtéssel korról és emberről művészi hitellel tudtak jelentős, lényeges dolgokat elmondani. Líránkban főként Nagy László, juhász Ferenc, Pilinszky János, Csoóri Sándor, Fodor András, Utassy József ... képviseli ezt a kiteljesedő „bartóki modeH”-t, amely semmiképpen sem jelent azonban kötelezően normatív kategorizálást és minősítést, nem kérdőjelezi meg más modellek létét vagy létjogosultságát. A korparancsot követő, népben-nemzetben és társadalomban gondolkodás azonban az értékekre és nem az irányzatok és törekvések érdekeire figyel, és elismeri Németh László igazát:,, az embernek van üdvössége az időn kívül s van egy az időben: az utána jövő nemzedékek szellemében. Ez a földi üdvösségem attól függ: ki tud-e tágulni akkorára a szocializmus, hogy az ilyenfajta emberség, mint az enyém, vizeiben elkeveredhessék.”

72