Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - MŰHELY - EMLÉKEZÉS A HETVENÖT ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILÁRA - Cs. Varga István - Füzi László: „Az életemmel forgó csillagkép csapott be" Németh László József Attila-képéről
„Budapest, 1928. március 31. Tisztelt Uram! Elolvastam a verseit; műprimitívségük mögül kiérzem a fölényes művészt, de úgy találom, hogy hangvitele nem olyan nagyvonalú, amilyet ez a modor (mert modor) megkívánna. Ebben a hangnemben, habár más formában, Bartalis már jórészt elélte Ön elől a levegőt. Föltétien tehetsége méltánylásául szeretnéklegalábbegyet:azIstenem én nagyon szeretlek kezdetűt közöltetni. Kérem ezt tartsa fenn nekünk. Üdvözli; Németh L.” József Attila beküldött verseit nem ismerjük. Az Istenem című vers a Napkeletben nem jelent meg. József Attila részt vett a Napkelet 1928. évi pályázatán is. A folyóirat 1928 januárjában hirdette meg pályázatát tanulmányra, novellára, tíz-tizenöt versből álló versfüzérre. A pályázat terve Németh Lászlótól származik, s ő bírálta el a beérkezett műveket is. József Attila, aki szemléletében távol állt a laptól, bizonyára anyagi nehézségek miatt jelentkezett a pályázatra. Ebben az időben fordult kérvénynyel az Országos Magyar Diáknyomorenyhítő Akcióhoz. Verseit — mint az Bokor László József Attila Muagerisz-jeligéje című írásából kiderül — „Muagerisz” jeligével küldte be. „Muagerisz egy VI. sz-ban élt hun fejedelem neve. József Attila Moravcsik Gyula bizantológus cikkéből ismerhette, amely a Magyar nyelv 1927 március—júniusi számában jelent meg Muagerisz király címmel” — írja Bokor László. Ezeket a verseket sem ismerjük, Bokor feltételezése szerint; „A Muagerisz jelige mégis meghatároz valamit. Valószínűleg a magyarság-témájú verseit kötötte össze egy ciklusba, tehát ilyeneket, mint a Magyar Alföld, Hosszú az Úristen, Megfáradt ember, esetleg valóban a Medáliák egyes darabjait. Nagyon valószínű, hogy még egyet, amelyet csak 1969 decembere óta ismerünk, mert akkor ásta elő Hárs László egy hajdani jelentéktelen bulvárlapból, a címe: A csodaszarvas”. Noha a vers keletkezésének idejét nem tudjuk, s az először A Hír 1933 aug. 4-i számában jelent meg, Bokor szerint a jelige és a vers témája közötti kapcsolat valószínűsíti, hogy József Attila ezt a versét is elküldte. Véleménye szerint az is elképzelhető, hogy József Attila a Napkelet irányához kapcsolódva, de attól különbözve is. „megkísérelte benne a maga igazaként felfogni a csodaszarvas mítoszát.” Ha ez így történt, akkor Németh „ . . . csak az ízlés síkján közölte a szerkesztőség szükségképpen elutasító véleményét.” Mindez azonban feltételezés. Máig csak az „Összefoglaló pályázati jelentés a Napkelet 1928. évi vers-, novella- és tanulmánypályázatáról” ismeretes. A jelentést Hartmann János, Németh László, Rédey Tivadar írta alá, de az minden bizonnyal Németh László munkája. Németh ezen a pályázaton fedezte fel Gulyás Pált és Juhász Gézát. Az ő műveik jellemzése után Marconnay Tibor és Nagy Emma verseiről ír, majd József Attiláról: „József Attila ciklusának csinált egyszerűsége mögött túlos fölényesség áll. Versei nem kényszerültén ilyenek, inkább ilyet is tud írni, ha akar. Műszögletességei nem őszintén naivak. Tehetséges költőnek nem elég meggyőző írásai.” A bírálat lényege itt is, mint a levélben: Németh József Attila fölényességében szerepjátszást lát. A versek mögött nem érzi a költőt, aki önmagával hitelesíti a művet. Ez a megítélés a Nincsen apám, se anyám című kötetről írt bírálatában is visszatér majd. A pályázati jelentés végül a verspályázatot értékeli: „. . . Áttekintve a pályázók gazdag során, igazságtalannak éreznők, hogy amint eredetileg terveztük, három ötszázpengős díjat adjunk ki. Úgy gondoljuk, jobban megközelítjük a méltányosságot, ha az egész 1500 P-t tíz részre osztjuk szét, s három 200 pengős első, négy 150 pengős második, s három 100 pengős harmadik díjat adunk ki. Első díjat kapnak: Dallos Sándor, Gulyás Pál és Juhász Géza. Másodikat: Arnóti Jenő, Just Béla, Szakáts László és Váczy József. Harmadikat: Marconnay Tibor, Nagy Emma.Thury Lajos. Külön dicséretben részesülnek: Dsidajenő, Fehér Gábor, Gömörijenő, Hun László Irtványi Gina és József Attila . . .” József Attila ezt a külön dicséretet méltán érezhette méltánytalannak. Különösen úgy, hogy az anyagi jutalmazás elmaradt. Kapcsolatuk következő adata: 1929. febr. 27-én a Bartha Miklós Társaság „Új Magyar Föld”- estjén együtt szerepeltek. Németh itt a Nép és író című tanulmányát olvasta fel. József Attila pedig verseit mondta el. Az esten szerepelt még: Szigeti Endre, Pintér Ferenc, Kodolányi János, Terescsényi György, Simon Andor, Féja Géza, Bányai Kornél, Erdélyi József, Illyés Gyula és Fodor József. Időrendben ezt követi Németh kritikája József Attila Nincsen apám, se anyám kötetéről a Nyugatban. Némethnek ez az írása is jól mutatja kritikáinak a gondolatmenetét. Az író alkatát keresi, az alkotót irányító törekvésre kíváncsi. A megvalósult műben az írót kutatja, s az írót megismerve újra értelmezi a művet. A műtől a lehetségest kéri számon. A kötetből kibontakozó József Attila-kép azt a kettősséget idézi Németh számára, amelyet már a pályázati jelentésben is megfigyelt. Ezért érzi műveit szerepekre írottaknak, idegennek József Attilától. „Okosabb és hiúbb Istenek vagyunk mi, akik elébe vágunk a magunk teremtésének, előre tudjuk kik vagyunk s kevés helyet hagyunk a terem- tődés Isten-csináló véletlenének, mint ez a József Attila is, aki olyan jellegzetes, jó zamatú, rögtön felismerhető, soha el nem felejthető József Attilát faragott a versei elé, hogy a kritikusnak is ezt kell a ke67
