Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Szepesi Attila: Középkor, Őszi tücsök, Három bagatell, Noktürn, A hegyi házban (versek)
SZEPESI ATTILA KÖZÉPKOR három vakot a térre kivezettek körül a bámészok már várva várták a fejedelem kürtjeiét mikor megkezdődik az alkonyi mutatvány a világtalan koldusok husánggal űzni kezdik a téren át a rívó malacot és csápolnak körbe-körbe rongyokba-bélelt emberforma lárvák nyakukból üres zsákjuk földre hullik nyáluk kicsordul vinnyogva-hörögve fölsebzik egymás testét orrabuknak a véres sárból megint talpraállnak és míg dolguk teszik ott künn a nép közt a zsebmetszők s a kandi csillagjósok ők imbolyognak a malac után lesújtanak a reccsenő husánggal iránytalan-megnyakló kócvitézek beszeszelt hősök pünkösdi királyok ŐSZI TÜCSÖK krí-krí hangol az őszi tücsök nem a kései parkban nem tépett füveken sem a gesztenyefák sora közt cirreg könyvespolcom alatt idefenn a toronyház magasában éj-nap zengi nem unja hallom ahogy bejárja a padló réseit és vígan van belecirreg a Bach-muzsikába hozta-e vendégül lépcsők sora vízvezeték nem tudni örökké rejtekezik ki-be kószál konyhából a szobába belakja a szűk folyosót táskák és papucsok közt zengi a szőnyeg alatt halkít majd rákezdi odébb-szökken sose látni tart szünetet hangol reszelősen nyeggeti aztán éjszaka rázendít cifrázza a küszöb alól a virágváza mögül a gyümölcstálból a nyitott könyv lapjairól krí-krí zeng lenn-fönn-körben az éji házban akárha egész cirregető zenekar HÁROM BAGATELL Gesztenye az ág elejti koppon az úton és a kettényíló tüskeburok alatt érett-barnán a mag világít rejtve belül a magányos új fát 8
