Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Kovács István: Beolvasztás, Padlás (versek)
KOVÁCS ISTVÁN BEOLVASZTÁS Előbb a regölést Előbb a hitet aztán a regét aztán a fejfát Előbb a földet aztán az otthont Előbb a jövőt aztán a múltat és Előbb az iskolát mindezt aztán a nyelvet egyszerre: jelenidőben PADLÁS A padláson rend van. Eltűnt a rokka, gyermekkorunk mesét pörgető aranykereke — hajókormánya később, amellyel parttól-partig karikáztunk. Nyomunkban lépdelt Mózes, utánunk szökött a Bibliából, s mi Őutána .... Már az a lap is eltűnt, az az ábra. El a szenes vasaló — nagyanyánk füstölt vele, talán vezeklésül, amiért lebontotta a lepedők, ruhák templomhajóit. Eltűnt az üvegfestmény, a pápaszem osztódó glóriája, az agyagfazék: szilvaíz volt a máza. Jön a fagy. Nőnek az eresz varkocsai. A padlást az adj-király-katonát fogoly-árnyékai népesítik . .. Fekszenek kiterítve, csak a hajuk nő, szakálluk növekszik ... Kitüremkedik a kéményen, beborítja az ég fekete kelyhét, a hunyorgó dögcédulák szemétkosarát.
