Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - Weöres Sándor: Vers a színházról, „A holdbéli csónakos” bevezetője, Idyllium, Infinitivus (versek)
WEÖRES SÁNDOR VERS A SZÍNHÁZRÓL Nem szűnik a játék varázsa, távozóban nézünk egymásra: mert egymásban látjuk a jámbort, aki a játékban király volt. „A HOLDBÉLI CSÓNAKOS" BEVEZETŐJE Egy lakatlan istálló volt a színház gyermekkoromban a kis faluban. Ott éltem át először, mily heves láz, ha kulisszák közt jelenés suhan. Helybeli ügyetlen műkedvelőket s vándorszínész csoportot láttam ott — kedveltetőbbet és előkelőbbet azóta sem! a szívemig hatott. Bár úgy tudnék én is komédiázni, hidegben hevülni, hőségben fázni, mint a buzgón játszó falusiak. Legyen ez a színjáték tarka álom, túlemelkedve életen-halálon. Tán nincs is írva: elképzelve csak. Amikor a függöny felgördül, a térben az ember eltörpül, figyelmes nézések több-száza behatol a színpad odvába. Ott benn tünemények suhognak, lámpás éjszakában ragyognak, a színek fémessé szépülnek, szavakból paloták épülnek. 14
