Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - MŰVÉSZET - Goór Imre: Művésztelep a változó időben
Most, hogy nemrég hivatalos formát nyert a kecskeméti Technika Háza (az egykori zsidótemplom) kivétejesen szép üvegablakainak átadása, azzal az érzéssel követem készítőjüknek, BOLMÁNYI FERENCNEK könnyeden hurkolt betűit, mely összefüggést keres és talál az érzelmi kapcsolódás, a megrendelői bizalom és a minőség között. A kecskemétiek is az avatok között voltak annak jeléül, hogy magukénak tekintik akkor is a telepet, ha az egyben az egész ország művészeinek munka- és üdülőhelye: FALUHELYI JÓZSEF festőművész írja alá az emlékkönyvet, aki későbbi beutaltként többször is dolgozik majd itt. (Pár éve halott már ő is, mint a kortárs KISS ZOLTÁN, vagy a náluk is idősebb szobrász, IMRE GÁBOR.) Itt olvashatni DR. GAÁL DEZSŐ aláírását csakúgy, mint FEKETE JÓZSEFÉT és BOZSÓ JÁNOSÉT. Aztán a gyakorta idelátogató kecskeméti műpártolókét... Lengyel művészek járnak az alkotóházban 1960. májusában. Ők nyitják meg azoknak a külföldieknek a sorát, akik rövidebb-hosszabb ideig Kecskeméten dolgoznak, vagy felkeresik a telepet. Akkori jó kapcsolataink igazolására szolgálhat hogy leggyakoribbak a román képzőművészek és írók, újságírók, festők és grafikusok látogatásai. Jönnek a szovjet művészek is; de nem maradnak le a sorban a prágaiak sem. A magyarlaktaszlovák vidékről idelátogatók között van egy hajdani Révész növendék, a pozsonyi szerkesztő és kultúrpolitikus festőművész, LŐRINCZ LÁSZLÓ, akinek később nagyobb bemutatója nyílik Kecskeméten. Ő jegyzi az emlékkönyvbe: „Nagyon-nagyon jó volt viszontlátni hosszú évek után a művésztelepet. 1972. III. 18.” Nagybányáról látogat el a telepre a nagybányai telepen dolgozott KOSZTIN RÓZSA (akinek mérnök fiával a kanadai Calgaryban hoz össze a véletlen ottani kiállításom alkalmából); moszkvai művészvendégek bejegyzése mellett a New Yorkban élő GELLÉRT HUGÓ gyöngybetűit olvashatom ; de jegyzetük tanulsága — és személyes találkozásom bizonysága — szerint is vendége volt az alkotóháznak két MAGYAR—JAPÁN BARÁT- SÁG-otéltető távol-keleti:TERUSAWA ISAKOés OTATOMOKO. Az indiai DEVAYO- Nlnak nagy örömére szolgál, hogy az itteni művészekkel beszélhetett (angolul). Német, olasz, angol, osztrák, svájci és francia látogatókra emlékszem vissza, akiknek aláírását a könyvben nem lelem; de hadd intsem az emlékkönyv későbbi böngészőit esetleges tévedésektől: néhány idegennyelvű bejegyzés tréfáskedvű művészek (ha jól emlékszem: Sváby, Bencsik és Medve) tollából ered, s valamely idegenimádó magatartásra méretezett keserű pilulaként íratott az emlékkönyvbe. írók, művészettörténészek és más művészeti ágakban jeleskedők is laktak az alkotóházban. WEÖRES SÁNDOR örül „. . . az itt látottaknak, változatos grafikáknak, képeknek. Legjobban Isti (Szentiványi fia — szerk.) művei tetszenek, ő a legöregebb művész. 1968. dec. 17.” KÁROLYI AMY arra szavaz (a nevet nem tudom elolvasni,) aki „. . . festők között a lírai költő.” DÁVID GYULA zenés szobát szeretne a műtermek mellé kiegészítésül; ARTNER TIVADAR a munkára serkentő csendet, nyugalmat és a bensőséges baráti légkört dicséri. A kolozsvári UTUNK főszerkesztője, LÉTAY LAJOS és legrégibb szerkesztőtársa, MAROSI PÉTER a STEAUA-szerkesztő AUREL RAU-val és VIRGIL NISTOR-ral együtt jegyzi nevét a telep vendégkönyvébe; s néhány hétig jól érzi itt magát a „családias légkörben” legjobb képzőművész-filmjeink rendezője, ZSIGMONDI BORIS. OEL- MACHER ANNA két alkalommal is jár a „védett, jó helyen”, s ecsetet és palettát ragad nagy kedvvel. Ha bejegyzésük hiányzik is az emjékeztető könyvből: találkozom én itt többször is művészettörténészekkel: PAP GÁBORRAL, D. FEHÉR ZSUZSÁVAL, ARADI NÓRÁVAL, SOLYMÁR ISTVÁNNAL. Itt tartózkodásuk idején forróvá válik, vagy megfagy a telep levegője, mert alkotók s kritikusok közt ez sosem volt másként . . . 88
