Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - MŰVÉSZET - Goór Imre: Művésztelep a változó időben
Kondor Béla Az alkotóház tetőterébe épített egyik grafikai műteremben — melynek padlásszomszédságában seregestül fészkelnek a csókák — Kondor Béla készíti metszetillusztrációit Hemingway Öreg halászához. Két dúcának próbanyomata Szentiványi emlékkönyvébe kerül. A gondnokkal kötött barátság és a nyugodt légkör varázsa többször is idevonzza, ha megpihenni csöndes szigetre indul. Látogatásaiból persze sohasem lesz polgári pihenő; annál inkább az élmények belső elrendezésének, rendeződésének pár napos szakasza, ami után nekirugaszkodik a kívülről is látható munkának. Találkoztam vele, amikor azzal jött, hogy semmit sem fog dolgozni. Eleinte nagyokat sétált a ház körül, szánta a Műkertbe telepített fogoly vadakat — mert időközben a helyi kis erdő vadaskertté vedlett —, beült a kertvendéglőbe; aztán nyakába vette a várost, a régit és az újat; megállt egy-egy toronydaru közelében a friss építkezések mellett. A negyedik napon az élmények fonákságairól beszélt. Hajnalig égett a villany a műtermében. Reggelre két verset mutatott: telitalálatokat különös dolgokról, melyek fiktív térben állítmánytalanul is hitelesek voltak. A műterme alatti szinten dolgoztam. A vacsora utáni beszélgetések után naponta kattogott az írógépe. Ekkor születtek azok a költemények, amelyek a Boldogságtöredék magvát képezték. Nagy László a legjobb magyar versek közé sorolta ezeket. Aztán egy hét múlva elhalt a gépelés zaja. Nagyméretű vászon került a falra, s folytatódott az angyali-démoni birkózás, a kíméletlen önbirkózás kékben, a végtelen színében; pörkölt sziénában, a férfias erő színében; ünnepi aranyban s a fel-fellobbanó vér színében. Kondor Béla mindig pihenni jött a telepre; de ez csak azt jelentette, hogy tervek nélkül érkezett. A Csoda folytán mégis remekművekkel távozott. Házaspárok Az alkotóházba gyakorta visszatérő művészek között ismertem meg a Garabuczf Ágnes—Tóth László párt és a Simsay Ildikó—Szily Géza kettőst. Akkor bár emberi értékekben nem, de a művésziekben alaposan különböztek egymástól. Mivel kecskeméti munkájuk minőségi változásainak többször is tanúja voltam, elmondhatom, hogy igazán társai, hasznos kiegészítői tudtak lenni egymásnak, anyai és anyagi kényszerek közepette; de az értetlenség idején is. Gyors egyéni kibontakozásukat nagyrészt e megértő segítésnek tulajdonítottam. GARABUCZI ÁGNES a középkor építészetének, művészetének sugallatait a legfrissebb jelen művészeti eredményeivel fogta egybe, hogy az érzelmi élet gazdagságával s a rend szigorával, a helyi színek dekoratív hatásaival, az atmoszférikus látásra is apelláló kifejezésmódot mutasson fel művészetében. TÓTH LÁSZLÓ a képírást, az ősi jelekben meglelt beszédes történelmi művészet kiragadott darabját lényegítette át máshoz nem hasonlítható piktúrájába, hogy szövetségesek és ellenzők elé nemzeti és általános értékeket tegyen. SIMSAY ILDIKÓ sajátos nézőpontból ragadja meg a mindennapi élet történéseit. A legtöbb festő a jelenségeket vonatkoztatja el a közvetlen látványtól, s így teremt művet. Simsay munkája során az élmény s a képzeletszülte átlényegítés nem válik el időben egymástól: ritka adottság, amit a tudatos önnevelés csak felerősít. S innen a hamvasság igézete, mely egyben a rendet is sugallja. Szellemi pokoljárással kezdte pályáját SZILY GÉZA. Összegező típus, aki kiemelkedő műveltségének, másokkal s önmagával örökkön perelő „módszerének” éppúgy hálás lehet kolorista monumentális festészete minőségéért, mint részeredményekkel soha meg nem elégedő magatartásának. 83
