Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - MŰVÉSZET - Goór Imre: Művésztelep a változó időben
gén műveltsége, talán az önfenntartás kényszere; talán a mesternek a szakmai-anyagi ismereteket előtérbe állító nevelési módszere ludas abban, hogy ez az iskola több utánzót és műkedvelőt, s kevesebb jelentős művészt nevelt. Ez utóbbiak közül kimagaslik három nagyszerű alkotó: KONECSNI GYÖRGY, aki életének utolsó napjaiban e házban dolgozott; SZABÓ VLADIMIR, aki már hajdani teleplakóként bontogatta különös művészetének epikai oldalát, meseszerű képi világát, s a társak közti tréfacsináló szerepét is betöltötte; és VARGA NÁNDOR LAJOS, aki az előbbi kettőhöz hasonlóan „nem illett” a társaságba. A Kecskeméten letelepedett régi növendékek és a helyben lakók közül tíz éve jó- néhányan éltek még. A Révész modorában dolgozó BAJ NAI TÓTH LAJOST és a kiemelkedő tehetségű PROHÁSZKA JÓZSEFET ismertem közülük. Mindkettőjüknek a portréfestés volt az erőssége. Prohászkát hosszabb párizsi tanulmányútja az impresz- szionizmus követésében erősítette meg. Arcképei, egyes figurái és tájai erről tanúskodnak. Figurális műveiben azonban visszatér a mester kompozícióihoz és színvilágához, a Páneméhez és a Kukoricafosztókéhoz. HARCZI ISTVÁN, KISS ZOLTÁN és TÓTH JÁNOS tartozott a helyi amatőrök egyik csoportjába a telepen. Mindhárman megálltak a látvány közvetlen lefestésénél, a technikai problémáknál, és a közönség ízlését szolgálták ki alföldi tájaikkal, virág- és cukrászsütemény-csendéleteikkel. A gondolatszegénység sok Révész-tanítványra volt jellemző. Gyakran meditáltak — Mit kellene festeni? És tartottak attól, hogy egymás témáit ellopják. Prohászkában is megismertem az „óvatos” festőt. Hiába voltam vele jó viszonyban, műtermébe sohasem hívott; egyszer sem mutatta meg készülő, vagy elkészült új műveit. Csak kiállításokon, múzeumban, vagy családoknál láthattam azokat. Pedig utcarészleteket, csendéleteket festett akkor. Különös alakja volt a Kecskeméten maradottaknak KISS JÁNOS, aki szobafestőből vált lélekben művésszé, s forradalmi figurájává a művésztelepnek. A kubizmus mes- gyéin haladva próbált újat teremteni; de anyagi korlátái kezeit, szellemét megkötözték. Kerékpáron jut el Kecskemétről az ígéret földjére, Párizsba, ott két évig él, nyomorog és művelődik a harmincas évek festészeti irányzatain. Személyesen is megismeri és többször meglátogatja az akkor itthon kevéssé ismert Picassót, s az ő kézszorításának emlékével, megváltói tervekkel, és francia feleséggel tér haza — ismét kerékpáron — 1937-ben az alföldi városba. Hatalmas vásznak festésébe kezd, de ezekből, hiányos festői felkészültsége miatt, alkotás nem születhet. Hová lettek . . . ? Szárnyaszegetté vált a kecskeméti Révész-iskola a második világháború közelségéből adódó művészeti céltalanság miatt is. A tanítványok egyenként hagyták el lemondásaik és áldozataik színterét; tisztviselői, tanári és egyéb, több-kevesebb biztonságot nyújtó állásokba húzódtak. Gyakran anyagi gondok alatt nyögve, vagy a meg nem értettség groteszk pózába merevedve megálltak pályájukon, vagy kiszolgálták szűkebb környezetük igénytelen ízlését. Az elhivatottabbak: Mátis és Prohászka József a tanításban, illetve a képcsarnoki festőmunkában talált újabb önmagára. Révész megöregedvén, a kecskeméti kiürítést követően előbb Budapestre, majd szülőhelyére, Nagyszöllősre költözött, ahol röviddel a felszabadulás után elhunyt. A telepen készült munkáit részben magával vitte, részben lányára hagyományozta. Mátis Kálmán 47 festményt és vázlatot őrzött ajándékul a mestertől. Köztük a Pánem kartonját. A kiürítés alatt ezeknek nyoma veszett. Ha fel- feltünt is belőlük később néhány darab, azokat Mátis — a pillanatnyi erőviszonyok miatt — nem követelhette vissza ... 77
