Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - Végh Antal: Nyugati utakon (útinapló)
minálisabb néger gettóban kötök ki. Buffalóban éjfélkor egyedül, fegyvertelenül, két bőrönddel... Alig mentem tovább, újra egy nagy útkereszteződés. Ez még szélesebb, még forgalmasabb, még inkább megvilágított. Megálltam a sarkon, szorosan a lábam mellé téve mind a két bőröndöt. Itt már volt néhány gyalogos járókelő is, de nem mertem megszólítani senkit. Pedig rendezett arcú, elfogadható külsejű ember volt mindegyik. Később aztán nagyon megbántam, hogy nem szólítottam meg őket, mert elfogytak a járókelők. És lassacskán a kocsik is. Taxira vártam. Jött néhány, de mind utassal. Aztán jöttek utas nélkül is. Én tájékozatlan európai .. . Magyarországról, Szatmár megye, Jánkmajtis község ... Hogy Buffalóban, éjfél után egy taxi megálljon egy gyanús bőröndös idegennek? Hogy Buffalóban, éjfél után két bőrönddel beengedjenek egy idegent a szállodába? Mindezekről fogalmam se volt. Azt terveztem, hogy taxiba vágom magam, betelepszem egy szállodai szobába, átalszom az éjszaka hátralevő részét, és holnap csak lesz valami... Ha nem állnak meg a taxik — biztosan rendelt kocsik az üresek, vagy váltani száguldanak a sofőrök —, majd megáll egy civil autó. Itt a pirosnál úgyis le kell lassítson mindegyik. Lassítottak azok egy frászt. Ha éppen nem jött a kereszteződésben más kocsi, úgy mentek át a piroson, mint a fergeteg. — Távolabb, de nem túl messze hozzám, egy kivilágított épület állt. Oda sokan bementek, onnan sokan kijöttek, az épület portáján egy nagy, kivilágított dominó volt. Játékbarlang. Nem mertem odamenni... Szaladva jött egy nő a szemben levő utcából, aztán alig néhány másodpercre rá egy férfi. Ahogy utolérte a nőt, rúgta, ütötte, vágta. A nő beszaladt egy kapu alá, az egész téren hallatszottak a sikoltásai. Aztán elhalkulva; megszűnt. Nem jött vissza — a kapu alól — egyikük se. Néztem a kirakatokat. Mögöttem egy telekügynökség kirakata volt. Tele a kirakat makettekkel, amelyek az eladandó házakat ábrázolták. Aztán egy csomó fénykép. Házakról, telkekről, parkokról, farmokról, szántóföldekről, erdőkről, amelyek mind eladók. Talán egy órája, hogy ott állhattam már a sarkon. Szeptemberben Buffalóban az utcán egy szál vászonruhában már elég hűvös az idő. Kibontottam az egyik bőröndömet, se kabát, se pulóver nem volt nálam, de alsóruha igen. Úgy átfáztam, hogy vacogott a fogam. Felszedtem magamra vagy négy inget. Jött egy rendőrkocsi. Egyedül ez állt meg eddig a piros jelzésnél. Odaszaladtam. De mire a kereszteződésbe értem, zöldre váltott a lámpa, a kocsi meg: sipirc. Pedig integettem is nekik. Nagy marha ám az ember... Integettem minden civil személykocsinak is. Talán szerencsém is, hogy egy se állt meg! Nem akart elvinni innen senki, és meggyilkolni se akartak... Mert ezek az amerikai gyilkosságok se úgy vannak ám — még itt Buffalóban sem —, ahogy azt otthon Móricka elképzeli. Aztán megint egy rendőrkocsi. Lehetetlen, hogy ne vennék észre az integetésemet! Nem vették észre . . . Legalábbis úgy tettek. Pedig ott hadonásztam a kocsijukhoz pár méterre. Az utca vége felől lövöldözést hallottam. Biztosan nem is lövés volt, rémképek és „rémhangok”. Aztán megismétlődtek a lövések. Odahúzódtam a fal mellé, a bőröndjeimet a járda szélén hagytam. 31
