Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - DOKUMENTUM - Kőhegyi Mihály: Adatok Móra Ferenc és Móricz Zsigmond kapcsolatához
színészek a Széchenyi moziban tartottak búcsúelőadást, mert az új igazgató nem adott nekik helyet a színházban. Telt ház mellett Móra Ferenc „Csőszfogadását” és Juhász Gyula: „Csak csendesen”-jét adták elő szeptember 25-én, pénteken. Móra nem jelent meg. A bemutató napján levelet írt Juhásznak, melyben kimenti magát és okát is adja távozásának: „Attila őfelsége beüzent Kunágotáról, hogy pont ma kívánja megjelenésemet, a kardja hegyét már ki is dugta a cirokföldön . . . Egyszóval ma este neked kell tartani a hátadat én helyettem is, testvériesen, ahogy magyar írók közt szokás.” Megszökésének valódi okát azonban alighanem a szombaton, tehát másnap színre kerülő Móricz-darab jelenthette, melyen — úgy sejtjük — nem akart megjelenni. Kunágotán ugyanis október 10—15 között ásott Móra, eddigi adataink szerint. A Sári bíró előadását már napokkal előbb hirdeti a Szegedi Napló feltűnő helyen, nagy betűkkel, majd cikkben is népszerűsíti: „ ... az idei színi évad szombaton este veszi kezdetét, még pedig eltérőleg az eredeti tervtől nem a Balatoni regé-vei, hanem Móricz Zsigmond annak idején rendkívüli sikert aratott vígjátékával, a „Sári bíró”-val.” Egyetlen este (szeptember 26-án) játszották csak a darabot és erre az alkalomra bérletszünetet hirdettek. A vasárnapi számban hosszabb kritikát közöl az előadásról a Szegedi Napló, melyből csak a lényegesebb részt idézzük: „Móricz Zsigmond Sári bíró-ja azon a csapáson halad, amelyen Gárdonyinak A bor című vígjátéka. Tiszta, egyenesvonalú a meseszövése, egészséges a humora, meg nem bicsakló a cselekménye és biztos kézzel mintázottak az alakjai, akik magyarföldből nőttek ki és nem mesterségesen, gumiarábikummal vannak ráragasztva a magyar humusra. Móricz Zsigmond ismeri a népet, ismeri a szokásait és a biztos szemű színpadi szerző határozottságával tudja, hogy a nép életéből és bajából mit és hogyan bír el a színpad. Színjátékának vidám derűje egészségesen árad és hömpölyögve fut végig a történeten és az ember szinte érzi benne a magyar róna tágas és tiszta levegőjét és üdítő illatát.” Az előadást kissé szaggatottnak találta a méltató, de ezt az évadnyitó izgalmának tudta be. Végül így fejeződik be a cikk: „Közönségből is, tapsból is több lehetett volna.” Egyetlen utalás sincs arra, hogy Móricz jelen lett volna az estén, pedig ezt aligha mulasztotta volna el megemlíteni az újságíró. November 19-én viszont biztosan Szegeden járt, mert erről említést tesz debreceni szerelmének, Kardosné Magoss Olgának írott levelében. Talán ekkor köszönte meg az igazgatónak és a színészeknek a Sári bíró színrehozását. Móricz Zsigmond 1926 novemberében Kassára utazott, majd Ungvárra, Munkácsra és Beregszászra látogatott s mindenütt felolvasó estéket tartott. Benyomásairól, a magyar kisebbség életéről 1927. január 9-én számolt be a Zeneakadémián. A műsorban Simonyi Mária—Móricz második felesége — is szerepelt. Móricz-verseket mondott el. Az est sikere érlelhette meg az íróban vidéki körutak szervezésének gondolatát. Szegedre is szeretett volna lejutni. Móra Ferenchez és Juhász Gyulához egyszerre írt levelet ez ügyben. Közülük az utóbbi megmaradt: Budapest, 1927. jan. 17. Kedves Gyulám, szeretnék Szegeden egy nagy irodalmi estet csinálni. Ennek a főpontja lenne, mint a zene- akadémiai estémen, az a tanulmány, amit az elszakított területen való utamról írtam s amely nyomtatásban nem fog megjelenni, csak felolvasásban ismertetem meg a dolgokkal az embereket. Ennek természetesen politikai okai vannak. Kedves Gyulám, gondolkozzatok a dolgon, hogy lehetne ezt az estet megcsinálni a legszebben és a legjobban, úgy hogy a közönség is részt vegyen. Fellépne és verses dolgaimat előadná a feleségem, Simonyi Mária. Az est a magyarság jövőjének érdekében volna: mert ha voltvalaha írás,amely ezt a célt szolgálta, akkor ez az. Kedves válaszod mielőbb várva maradok szeretettel igaz barátod Móricz 51
