Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - MŰHELY - Népismeret a múltban és a jövőben (Tálasi István válaszol Bárth János kérdéseire)
első paraszt-kollégiumot alapította, a NÉKOSz ősét; Szűcs Sándor, a Sárrét kutatója; Márkus István szociológus; Kádár László későbbi földrajzprofesszor és sok Eötvös- kollégista. Magam a néprajzi csoportban tevékenykedtem. A halasi tábor egy hétig tartott. Három nap előadások hangzottak el. A szociográfiai főelőadást Erdei Ferenc tartotta. Az előadások után mindenki kiment tanyai gyakorlatra. A helyi szervezők előre megkeresték az alkalmas tanyákat és fogadó gazdákat. Ebből úgy gondolom, hogy a helyi vezetők támogatták a tábor munkáját. Nem idegenkedtek attól, hogy ez a társaság valami kellemetlen következményű kutatásokat végez? Nem, Halason nem volt semmi ilyen visszatetszés. A városi hatóságok a legteljesebb barátsággal fogadták az ügyet. Pl. Nagy Czirok László, a későbbi jeles néprajzi gyűjtő és kutató, aki ekkor a város alkalmazottja volt, rengeteget tett a tábor munkájának sikeréért. A halasi határból él-e emlékeiben nevezetesebb adatközlő és gyűjtési élmény? Egy kis csoport visszamaradt még Halason a főtábor lezárása után. Ennek az volt a feladata, hogy a továbbiakban Halason, Majsán és Félegyházán folytassa a munkát. Ez volt a kiskunsági tábor. A többiek az ország más területeire mentek. Ebben a kiskunsági csoportban, amelynek én voltam a vezetője, együtt dolgozott: Hilscher Rezső közgazdász, az újpesti munkás-settlement vezetője, László Imre közgazdász, a már említett Kardos László, Boros Lajos és Márkus István. Együtt volt velünk néhány napig a nemrég elhunyt Bálint Sándor is. Zsanán, amely a tavalyi gázkitörés óta nagyon elhíresedett, sajátos élményünk volt. Emlékszem, ez az eset Erdei Ferencnek is rendkívüli örömet okozott. Zsana annak idején sivány-homokos határú buckás terület volt. E homoktengerben találtunk egy 9 holdas kisparasztot, Tallér Vendelt, aki nagy erőfeszítéssel kertgazdaságot teremtett. Elmondta, hogy olyan homokot vett, amelyben az ürge is megdöglött, és amely fölött a madár is sírva szállt el. Elkezdett rózsabarackfákat ültetni, majd egy álom hatására megpróbálkozott a zöldpaprika termesztésével. Sikerrel. Kapkodni kezdték a paprikáját formája, íze és jó tulajdonsága miatt. Éveken keresztül ásott kútból a feleségével együtt éjjel-nappal öntözték a kertet. Az asszony bele is halt a fáradalmakba. Ő tovább folytatta a munkát úgy, hogy bolgár rendszerű öntöző kutat fabrikált. A lovával húzatta a vizet és így locsolta a területet. Később benzinmotort vett a szivattyúzáshoz. Látástól vakulásig dolgozott. A paprikáját a budapesti Mauthner cég „halasi fehér” címen hozta forgalomba. Tallér Vendel egyike volt azoknak a kísérletező hajlamú paraszt egyéniségeknek, akik élenjártak a homok hasznosításában. A táborok patronálói között említette Teleki Pált. Vajon részt vett-e valamelyik táborban? A karcag-tiszafüredi tábort megszemlélte nagyon alaposan. Kijött velünk a terepre is. PL látta, amikor a tiszaörsi káptalani birtokon egy másfél éves forma gyermek ült a béresház előtt, legyek lepték az arcát és játékból a saját fekáliájával kenegette magát. Oda is szóltam csendben Győrffy Istvánnak: No most láthat valamit a gróf. Hadd lásson — mondta erre Győrffy. Egyébként Teleki valóban támogatta a mozgalmat. Tudta azt, hogy az ifjúságot föl kell készíteni arra, hogy nemsokára más életforma kezdődik, és a parasztságon egy ésszerű földreformmal segíteni kell. Többet abban a korban nem mondhatott, hiszen az arisztokrácia részéről így is több támadás érte. A fiatalabb nemzedékek keveset tudnak a Teleki Pál Tudományos Intézetről és ennek utódjáról a Kelet-Európai Tudományos Intézetről. Ön dolgozott a Teleki Pál Tudományos Intézet Államtudományi Intézetének Táj- és Népkutató Csoportjában, majd a későbbi Kelet-Európai Tudományos Intézet Néptudományi Intézetében. Mi volt ezeknek az intézeteknek a célja,feladata? Kik dolgoztak itt? Kikkel dolgozott együtt? Milyen elképzelések szerint kutattak? 88
