Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - MŰHELY - Barna Gábor: A karácsonyi asztal
Karácsony a magyar és az európai népek hagyományaiban a szokásokban, mágikus cselekményekben, hiedelmekben leggazdagabb a téli vagy karácsonyi ünnepkör kiemelkedő napja. Ennek az ünnepi ciklusnak ismertebb napjai és szokásai az alföldi magyar néphagyományban Luca-nap, a baromfi Luca-napi megvarázslása, a lucaszék, az időjárásjósló lucanaptárak készítése, a karácsony előtti betlehemezés, szálláskeresés, karácsonyi köszöntés, s a karácsonynak itt nem részletezett egyéb vonatkozásai, mint pl. a karácsonyfa és ajándékozása vesszőzés aprószentek napján, szilveszter és újév a kántól ásókkal, majd vízkereszt kor a háromkirály-járás és végül a farsang háromnapokján a nagy mulatozás, maszkos alakoskodás. Anélkül, hogy ezeket részletesen elemeznénk, utalnunk kell az itt — tehát nem csak egy napon, hanem egy nagyobb időperiódusban — található, gyakorolt szokások, mágikus cselekmények legtöbbjének gonoszűző, bőségvarázsló, termékenységvarázsló, esetenként áldozati és jósló jellegére. Ez jellemzi az egész időszakot. S hogy ezek nem egy nap, hanem egy hosszabb periódusban szétszórtan találhatók, az többek között összefügg a hagyományos időszámítás, majd a keresztény és a világi időszámítás eltéréseivel, többszöri változásával, s nem kis mértékben kapcsolatos a gazdasági tevékenység ciklikusságával, a meghaló és megújuló vegetációval, természettel. Nem volt hatástalan a karácsony, Jézus születése ünnepének különböző időpontban történő ünneplése sem az idők folyamán. A karácsony körüli szokásokban és képzetekben tagadhatatlanul felfedezhetünk bizonyos, a téli napfordulóval kapcsolatos hatást, amely az antikvitásba nyúlik vissza. A római birodalomban, a császárság idején ekkor ünnepelték a perzsa eredetű Mithrast, a legyőzhetetlen napot, a Sol Invictust. Január elején tartották a Saturnáliát, Kalendae januariae zajos, vidám mulatságait. Jézus születésének emléknapját ezért is helyezte az egyház erre a napra, hogy a Mithras-kultuszt háttérbe szorítsa. Ez sikerült is, sőt Jézust azonosították a Nappal. Halotti ünnepük is volt (Larentalia) ekkor a rómaiaknak. Ez idő tájt ünnepelték a gazdasági év lezárását, s nyilván hatással voltak a későbbi karácsonyi szokásokra a Lupercalia hagyományai is. A kutatók feltételeznek egy igen ősi európai szláv és germán (esetleg indogermán) télközépi termékenységi, halotti ünnepet (ide sorolhatók az említett római ünnepek is), amelynek elemei dominálnak a karácsonyi vacsora és karácsonyi asztal szokáskörében, de rányomták bélyegüket egy nagyobb időperiódus hagyományaira, azaz az egész karácsonyi ünnepkörre is. A termékenységi ünnep jellegéből következtek és következnek — a manapság nem mindig tudatos — varázslások, amelyek bizonyos növények, állatok termékenységét, bőségét, egészségét hivatottak biztosítani. Bizonyos áldozati jelleg pedig a karácsonyi morzsa, a karácsonyi ételek körül fedezhető fel. Bár meg kell mondani, hogy a szláv és germán népekkel szemben a karácsony halotti-ünnep jellege, s egyúttal az áldozati ételek előbukkanása a magyar népi kultúrára nem jellemző. FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BÁRTH JÁNOS BODOR JENŐ BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE KOVÁCS ISTVÁN PINTÉR LAJOS ZÁM TIBOR 84
