Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - MŰHELY - Hencz Aurél: Erdei Ferenc tanyarendezési elképzelései a felszabadulás előtt

a jövőre bízta, hogy milyen tulajdoni és üzemi formák között fog kialakulni az elképzelt gazdálkodási rend, és legfőképpen nem töprengett azon, hogy milyen társadalmi erők mily módon teremtik meg a világ új rendjét. Erdei a mezőváros bel- és külterületének szerves egységét tudatos élete első percétől — nyugodtan mondhatjuk — halála órájáig élő, ható és egészséges valóságnak tekintette, melynek korrigálása és továbbfejlesztése után végső soron a régi értelemben vett tanyavilág felszámolódik. Hogy is írta Erdei utolsó szociográfiájában, a Város és vidéke-ben: A világszerte előretörő városiasodás olyan ellenállhatatlanul hömpölyög, hogy a városok mind nagyobb mértékben s mind gyorsabban hasonítják magukhoz vidéküket, mintegy külvárosukká alakítva az egykor külön világot alkotó falvakat és tanyákat. A városoknak ez a mindent elsöprő áradása objektív fejlődéstörvény, ami nem állítható meg és nem fordítható vissza. Azt is hangsúlyozza Erdei, hogy a tanyák megszűnése történelmi távlatban következik be, megszűnésük egy egész korszakot igényel, s az évtizedek során a még meglevő tanyai település civilizált körülmények között különálló lakóteleppé válik, vagy nagyüzemi termelőtelephez kapcsolódik, vagy tanyai kertvárosi telep lesz. Mindez azonban nem magától válik valósággá, hanem idézve utolsó műve utolsó mondatát:

— Több és jobb munka, s az ezt szolgáló politika — csak ezt mondhatja a legprózaibb tudományok művelője.

66