Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - MŰHELY - Hencz Aurél: Erdei Ferenc tanyarendezési elképzelései a felszabadulás előtt
•és a belterület egy közigazgatási egységbe való szervezése nagyszerű megoldás a falu és a város közt meglevő ellentétek feloldására, ősi magyar, de egyben a legmodernebb települési forma, amely a mezőgazdasági lakosságot városi nívóra emeli, a városi közösség előnyeit biztosítja számára, anélkül, hogy a termelés érdekei kárt szenvednének. Erdei szerint ugyanis a tanyai lakosság túlnyomó nagy része kétlaki, lakása vagy legalább is megszállóhelye van a városban, ezt tekinti igazi otthonának, ahová sűrűn belátogat, s ahol, ha előbb nem is, öreg korára állandóan megtelepszik. Teljesen felesleges tehát ezt az ideális életközösséget megbontani a tanyavilág községesítésével, vagy tanyai központok létesítésével. Nincsen más teendő, mint a belterületre vezető utak kiépítése, elemi iskolák, állategészségügyi szolgálat stb. szervezése. Erdei azt tartaná ideálisnak, ha az egész országban a falvak fokozatos megszüntetésével tanya- város-rendszert vezetnének be. A Magyar város-ban kialakított elmélete meglehetősen kedvező bírálatot kapott. Benisch csodálkozik azon, hogy nem akadt egy hang, amely Erdei elméletének túlzásaira, tévedéseire s a tanyareform megvalósulása szempontjából veszedelmes megállapításaira rámutatott volna. Erdei a tanyákkal foglalkozó, 1942- ben megjelent szociológiai munkájában hű marad ugyan elméletéhez — állapítja meg Benisch —, de újabb beható s részben helyszíni tanulmányozás alapján már kénytelen jelentékeny engedményeket tenni a több megállapítását el nem fogadó tábor híveinek. Hangja már higgadtabb, a tényeket sokkal reálisabban látja és láttatja, s sok érdekeset és tanulságosat nyújt azoknak is, akik fejtegetésének elolvasása után is azon a véleményen maradnak, hogy Erdei szemlélete egészében véve téves, mert egy elmúlt, illetve a múltban is a tanyavilágnak csak kisebb részében fennállott állapotot általánosít, s megoldási javaslatai nem a tanyai lakosság zömének, hanem a kisszámú, de nagy befolyású kétlaki vagy egészen városlakó paraszt-feudális rétegnek érdekeit szolgálják. Erdei értékes munkát végzett a különböző külterületi települések megkülönböztetésével, amivel korábban a tanyairodalom adós maradt. Viszont téved abban, hogy az .Alföldön szórványtanyák csak kisebb szigetekben találhatók. Sajnálatos — állapítja meg Benisch —, a külterületekről nincsen olyan statisztika, amelyik a kérdésre pontos felvilágosítást adna. De a rendelkezésre álló szegényes adatok azt mutatják, hogy az osztott településű tanyák kisebbségben vannak. Azt Erdei is elismeri, hogy ez a tiszta tanyatípus az újabb fejlődés során mindinkább háttérbe szorul. Erdei abban is téved, mintha a tanyai lakosok az anyavároshoz, illetve anyaközséghez mindenütt ragaszkodóiénak, s az ő ellenállásukon buknék meg minden elszakadásra irányuló igazgatáspolitikai törekvés. Tény, hogy az erősebb gazdasági centrumokat is alkotó nagyobb városok tanyai lakossága általában ragaszkodik városához. De egyébként elég sűrűn merülnek fel elszakadási mozgalmak is, amelyeket azután az előbb említett kétlaki, a tanyai kintlakás keserveit nem érző paraszt-feudális nagygazdák s természetesen az érdekelt tanyás községek, illetve városok igyekeznek minden eszközzel elfojtani. Ennek ellenére folyamatosan létesülnek önálló tanyai községek. Csak 1919 óta 15 új 'község jött létre a tanyavilágban, s 1942-ben — Erdei tanyamonográfiája megjelenésének évében — kilenc helyen folyt tárgyalás a lakosság kérelmére új tanyaközségek szervezése érdekében. Benisch nem vonja kétségbe, hogy a tanyarendszernek jelentékeny gazdasági előnyei vannak, de súlyos hátrányokat is talál pl. a gazdasági kultúra vagy a szövetkezés terén. Azt sem vonja kétségbe, hogy a nagyobb területnek s az ott kialakult nagyobb piacoknak köszönhető az intenzív gazdálkodás, több helyen a kerti kultúra kialakulása stb. De szerinte Erdei itt is túloz. A tanyarendszer egyáltalán nem oka, hanem következménye volt a nagyobb népességű s területű parasztvárosok aránylag szabadabb életének. Ahol nagyobb, öntudatosabb népesség volt együtt, ott a lakosság tanyarendszer nélkül is éppúgy, sőt eredményesebben védekezett a földesúri önkény ellen, mint 60
