Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - SZEMLE - Barna Gábor: Nógrádsipek (Tanulmányok egy észak-magyarországi falu mai folklórjáról)
tenek a művek között. Pl. Illyés Gyula a dunántúli 1945-ös földosztásról irt prózai írását az egyik gyakorlat összekapcsolja a Megy az eke című versével. Az írásbeli dokumentumokat (pl. segélykérelmek Horthy Miklós feleségéhez címezve 1932-ben) fontos képanyag egészíti ki. Szűkmarkú az irodalomkritika. A pedagógiai jellegű műveket ritkán értékeli, a szöveggyűjteményeket elfelejti, a szerkesztőt-írót nem tartja igazi alkotónak. Ez nem igazság. Komoly felkészülést, nagy hozzáértést igénylő gyűjtőmunka, kutatás után lehetséges csupán egy effajta munka elkészítése. És Tüskés Tibor valóban nagy hozzáértéssel, igényességgel, az igazi értékekre figyelve állította össze e munkáját, hogy így neveljen, így formálja olvasói ízlését. Maga is e táj szerelmese. így vall a Balatonról: „S a Balaton úgy összezsugorodik, hogy a tenyeremen elfér. A vízhez kötöttem az életemet és a víz kiszolgáltatta magát. Szülőföldem és tulajdonom a Balaton. De a Balaton nem tűri a kisajátítást. A Balaton mind- azoké, akik ismerik és szeretik, akik hallgatják és értik a beszédét.” (Tankönyvkiadó, 1980.) SZEKÉR ENDRE NÓGRÁDSIPEK Tanulmányok egy északmagyarországi falu mai folklórjáról Élnek-e még a dalok, balladák, mesék gyorsan változó világunkban? Követik-e még a hiedelmek előírásait? Megőrizték-e egykori ünnepi szokásaikat a falvak lakói? Ha mindezek még ma is megtalálhatók, akkor vajon mi a szerepük, jelentőségük a település, a közösség életében? Jelentőségük hogyan módosult az elmúlt évtizedek során? Ezekre és hasonló kérdésekre kerestek választ a MTA. Néprajzi Kutató Csoportjának folklorista munkatársai több évig tartó kutatásuk során egy kis Nógrád megyei faluban, Nógrád- sipeken. Eredményeikről ad számot a Néprajzi Tanulmányok című sorozatban megjelent vaskos könyv, amely két nagyobb részből áll. Az első rész — bevezetővel együtt — tíz írását követi a szöveggyűjtemény, amelyben a tanulmányok sorrendjének megfelelően szövegillusztrációk: mesék, dalok és társaik kaptak helyet. A gyűjtési tapasztalatok, az egyes cikkek eredményei, de a szöveggyűjtemény példái is azt igazolják, hogy „a folklór a falu kultúrájában ma is jelentős és fontos szerepet tölt be”. E szerep azonban nem azonos a félévszázad előttivel. Változtak a szokások funkciói, méginkább gyakorlásuk alkalmai. Nagymérvű stílusváltozás és ízlésromlás következett be pl. a népi líra (népdalok) területén, állapíthatták meg a szerzők, de ennek oka ma sem tisztázott teljesen. A falunak van tehát folklórja, ám ennek további alakulása későbbi kutatások feladatát jelenti. Szemerkényi Ágnes — a kötet szerkesztője — bevezető írásában beszámol a vizsgálat céljáról, körülményeiről, majd pedig a település rövid történeti, társadalmi, gazdasági jellemzését adja, amely nélkülözhetetlen alap a folklórtanulmányok megértéséhez. Végezetül összegzi az egyes tanulmányok, ill. a kötet egészének eredményeit. Ez szinte szükségtelenné teszi számunkra is az egyes cikkek részletes elemzését. Kovács Ágnes mesekutatása során érdekes különbséget fedezett fel pl. a nők és a férfiak meserepertoárja között. A nők gyakran mondanak legendameséket, míg a férfiak főként mitikus meséket és betyártörténeteket tudnak, amelyek a szerző szerint a helyi mesehagyomány legértékesebb részét jelentik. Tanulmánya alapján látható, hogy Nógrádsipek mesélőkben és mesékben gazdag falu, így érdeklődéssel várjuk a külön kötetbe tervezett teljes meseanyag közrebocsátását. Kár viszont, hogy a mesemondók és a meserepertoárok példás elemzése során a tanulmány- író nem használja fel Nagy Olga idevonatkozó kutatási eredményeit. Kovács Ágnesnek a mesenyelv ritmusáról szóló tanulmánya — Károly S. László hasonló írásával együtt — valóban egyik újszerű írása a tanulmánykötetnek. Ezeket az elemzéseket a későbbiekben érdemes volna összekapcsolni a nyelvjáráskutatók hasonló, a beszédritmusra, hanglejtésre vonatkozó vizsgálataival, bizonyára nagyon tanulságos új eredmények születnének. Kriza Ildikó tanulmánya áll talán legközelebb a kötet kitűzött céljához, a folklór mai életének vizsgálatához, s ennek elemzéséhez. írása megmutatja, hogy Nógrádsipek mai dalkultúrájában — más falvakéhoz hasonlóan—az esztétikailag értékes gyöngyszemek, alkotások kisebbségben vannak a magyar nóta és a népies műdal mellett. A dalkultúrát befolyásoló tényezők hatása — rádió, tv stb. — általánosítható más magyar településekre is. Küllős Imola írása egy palóc specifikumnak tartott játék, a Csillag Boris szövegének alapos folklorisztikai elemzése, amely viszont csak nagyon kevés adalékot ad a nógrádsipeki dal- és játékhagyomány s annak mai életének megismeréséhez. Mintaszerű elemző tanulmány viszont, amely figyelembe veszi az ide vonható teljes magyar anyagot. (Itt jegyezzük meg, hogy a summásdalok felelevenedését, egyúttal újabb éneklési alkalmat jelenthet a sipekiek és a szomszédos varsányiak közös alföldi munkavállalása az utóbbi években. Személyes ismeretségem e két falubeli emberekkel is innen ered: évek óta a tiszakürti Tiszazúg tsz-be járnak áprilistól októberig summásmunkára.) Erdélyi Zsuzsanna archaikus imaszövegeket elemző tanulmánya a kötet történetileg és földrajzilag is legtágabb horizontú írása. Egyik tanulsága, hogy „szívósan él a nógrádsipeki emberek kultúrájában egy dogmákhoz nem kötött, para- liturgikus hit és gyakorlat”. Az archaikus imák 84
