Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - A Szovjetunió kisebb népeinek irodalmából, folklórjából - Debora Vaarandi: Honi időjárás (vers - Hatvani Dániel fordítása)
A SZOVJETUNIÓ KISEBB NÉPEINEK IRODALMÁBÓL, FOLKLÓRJÁBÓL DEBORA VAARANDI HONI IDŐJÁRÁS Seregük megint őszi setét. Eső jön, sár; koppon kopasz ág. Botorkáló szegi le fejét s hallja, hogy hegyoromnyi hó-paták háztetőkön dübögnek végig. Szokatlan? Végre szokj hozzá már! Szél dünnyög, vihogva keményszik, úgy rémlik, honi időjárás. Honi időjárás ha rémlik. Fény nélkül ember hogyan élhet? Mint cápa hasában, szürke a nappal. Szórd szét szópelyva-kalodád! Zsákutcádból törj ki rohammal. Röpíts hintám fellegeken át, röpíts Szória-Mória országba; tengeren főikéi kék termek álma, ott a parton hű nap éri orcád, lidércétől a lélek szabadul s arany gyümölcsöt hullató fák nagy titka tárul zajtalanul... S a szent pillanat, hogy elköszönt, egy rozzant, csikorgó csatorna tátott állkapcsa a lucsok-özönt szegény fejemre zúdította. Mögöttem két tisztes úriember csődör módjára nyerített fel. Arcomon víz patakzott végig. Honi időjárás, úgy rémlik. Ha rémlik honi időjárás, szemed vétkes, ha látomást látsz. HATVANI DÁNIEL fordítása * Debora Vaarandi észt költőnő. 27
